Mellettem ült. Én a Tiszát néztem, ő a földet. Azt hittem, rosszul van, és azért hajtotta le a fejét, de nem... Ő, aki mindig is laza volt, kedves, és látszólag gondtalan, most... Sírt!
Mellettem ült. Én a Tiszát néztem, ő a földet. Azt hittem, rosszul van, és azért hajtotta le a fejét, de nem... Ő, aki mindig is laza volt, kedves, és látszólag gondtalan, most... Sírt!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.