Koncz Zsuzsa-estét tartottam valamelyik nap. Nem tudom, miért (talán, mert buzi vagyok), de hajlamos vagyok rajongani az egyedülálló, kellemes hangú, visszafogottan és elegánsan szép női énekesekért. Megnéztem az Ezek a fiatalok című a 60-as évek beat-generációjáról szóló filmet. Tök jó volt, csomó szeretett szám volt benne. Nem rajongok Zoránért, de fiatalon határozottan volt egy varázsa. Érdekes, hogy a filmnek alig van cselekménye és az is csak mellékes. Simán csak bemutatja az életüket. Jó volt.

Pénteken voltunk Hatice búcsúbuliján, ahol fehér forrócsokit ittam. Persze voltam szíves megjegyezni, hogy úgy néz ki, mint a férfiak bizonyos váladéka, mire Bertie rákontrázott, hogy igazából babysick is lehet. Ím a történet, hogyan tudtam meg, hogy mondják angolul a babahányást. Angol angolul, mert Sara, az amerikai lány mondta, hogy ő igazából nem így mondaná. Angolul is tök jó szó. Ezért az egy infóért már megérte Erasmusnak lenni. Majd mondom Bertie-nek, hogy a léte ezennel értelmet nyert, mert eddig nemigen volt neki. Viccet félretéve egyébként tényleg jóban lettem Bertie-vel. Néha random órákat beszélgetünk, ami nagy szó, tekintve, hogy semmi közös kedvencünk nincs gyakorlatilag semmiben. Az idegesítő semmit sem csinálok, amit nem szerveznek alám meg az xbox-mániája akadályoz meg abban, hogy ne teperjem le és fogjam be bőrtangás szexrabszolgának.

Mindenképpen jó ez a második félév, mert még jobban kezd kiéleződni, hogy ki miatt lesz kurva szar hazajönni kivel lettem jobb viszonyban. Ewa is feltornászta magát meg Manon is, de igazából mindkettejükön láttam már korábban is, hogy szimpatikusak. Manon néha random átjön csak úgy hengáutolni déután. Ebben mondjuk az is közrejátszik, hogy 3 faszkalappal lakik. A sztereotip olasz focidrukker atomkan, aki egyetlen egy önzetlen vagy őszinte reakciót sem tanúsít lányokkal szemben, a fő cél mindig a dugás. Amikor Manon Franciaországban volt most, fb-ról tudta meg, hogy bulit szerveztek a szobájában, míg ő távol volt. Úgy, hogy bezárta, mielőtt elment. És ugyanezek voltak, akik kicsit uüüüááá módon reagáltak a szexuális aberrációmra. Fiúk, sajnos nem látok további okot a létezésetekre, köszönöm a részvételt, nyíljon a csapóajtó. Hupsz, hát nem túl hamar csuktam be? Most az egyik lefejeződött. Vigye már el valaki innen ezt a fejet, mert nem tudom folytatni a sót. Köszönöm.
Kiderült, hogy Bertie-től tud a fél csoport a mentális betegségemről. Nem baj, csak vicces volt a helyzet. Amikor megkérdeztem, hogy szerinte ki tudja a csoportból, mondta, hogy "Ő, mert neki én mondtam el, ja neki is, meg neki is, meg itt van ő is" és így tovább. Kis pletykafészek, így osszon meg az ember titkokat vele. Akkor azt, hogy valójában hermafrodita vagyok, már el se merem mondani neki. 
Federico mostanában sokat dolgozik, valami kredites szart a szakjához, és így vagy nem találkozunk, vagy ha igen, mosott szar. Előző pénteken az Anaïs (kiejtett sz-szel a végén) nevű francia lány partiján olyan kis fáradtan kedvetlen volt, hogy legszívesebben egész este ölelgettem volna. Igen, ölelgetés-perverz vagyok, főleg fiúkkal szemben. Így jön ki belőlem a szerelemhiány. Meno male, legalább nem kakapornót nézek. Oh, wait...
Mondja már meg valaki, hogy ezen a retkes freeblogon mért ennyire szar a betűméret/-típus beállítása. A standardként beállított betűméret nem létezik a listában, csak egy kicsivel nagyobb és kisebb van, szóval ha be CTRL C-zek valamit nem lehet az eddigi szöveg kinézetét alkalmazni rá. Szolgálati közlemény.
Volt ma még egy vizsgánk. 30-ast kaptam, jee. Már csak kettő van hátra. Jövő héten meg már kezdődnek is a kurzusok. Imádom ezt a logikát. Az őszi félévben csinált kurzusaidból vizsgázhatsz januártól márciusig bármikor, aztán májusban, sőt, következő tanév szeptemberében és októberében is. Gyakorlatilag az év minden szakában van valami vizsga, és aki lediplomázik, az totál random időpontban teszi, teszem azt november közepén vagy április végén. Nincs ünnepség, a család ott áll ünneplőben meghatódva a folyosón, mikor te fapofával mész a félév közepén valami órádra. Italians.
Marco mondta, hogy bármit főzök, úgy kezdem, hogy egy raklapnyi hagymát belelapátolok. Mondtam magyar vagyok vaze, és én még az alap, receptben leírt mennyiséget rakom bele, nem is túlzok. Viccesek vagyunk.
Lezárásnak itt van a két-napja-szarrá-hallgatom-számom Kon Dzsuzsától. A másik ez, nagyon tetszik benne a háttérzene meg a refrén, de ezt nem linkelem be, mert nem illik a Dzsuzsához. Mondjuk igazából ez is már belinkelés. Most ezzel a filozófiai problémával fejezem be.



Szerk.: Most az egyszer visszaolvastam a bejegyzésemet, és rájöttem, hogy gyakrabban kéne, mert egyenesen totál értelmeten és/vagy szintaktikailag katasztrofális mondataim vannak. Innen látszik, hogy ez művészet.