Régen voltam annyira rosszul, mint most csütörtökön, pedig a lehető legjobb dolog rörtént az à-s mizériámban.

Kedves À magától ugyanarra a következtetésre jutott, mint amire én hónapokkal ezelelőtt, hogy mindkettőnkre destruktív hatással lenne, ha folytatnánk ezt az barátkozást. Ő úgy magyarázta meg, hogy nem tudna nekem olyan barát lenni, mint amire én látszólag vágyom és lehangolnánk egymást, mert ugyanolyanok vagyunk és önmagunkat látjuk a másikban. Mindkettő igaz és mindkettővel egyetértek. Magyarul anélkül, hogy megaláztam volna magam ugyanarra jutottunk, mint ami akkor lett volna, ha mindent elmondok neki. Tökéletes, hosszú távon. Rövid távon szenvedés lesz.
Végre úgy látszik, hogy vége.
Nem tudok túllépni a gonolattól, hogy én martam el magam mellől azzal, hogy felnagyítottam a problémáimat és azt mondtam neki, hogy ha barát akar lenni, akkor nem elég a munkahelyen annak lenni, azon kívül is annak kell lennie, de aztán rájöttem, hogy igaz, amiket mondtam és valószínűleg túlgondolnám és mindig, fokozatosan egyre több kéne belőle, mint valami drogból, ha ezt folytatnánk. Magyarul ha elbasztam, ha nem, ez lesz így a legjobb. Látszólag neki kevesebb erőfeszítésbe fog kerülni, hogy elszakadjon tőlem.

Hát ennyi. Pénteken este random rám írt, hogy minden oké-e. Mondtam neki, hogy a válasz nem, és hogy nem fog segíteni az elszakadás, ha ilyeneket csinál, hogy rám ír, mert ezzel azt érzékelteti, hogy törődik velem és csak az illúzióimat táplálja. Erre írt, hogy jó, de ő csak tudni akarja, hogy jól vagyk-e. Baszd meg.

Az a legviccesebb, hogy barátilag, amennyire egy heteró srác tud ilyet, tényleg törődik velem és tényleg jelentek neki valamit, de ez remélhetőleg nem fogja azt a szintet elérni, hogy akár kicsit is szomorkodjon emiatt a dolog miatt. Remélhetőleg túllép rajta könnyen, és nem keres.

Persze mivel az egészet mindketten túlagyaltuk, végleges döntések nincsenek. Pontosan tudom, mert ugyanúgy működik érzelmileg, mint én. Azt is tudom, hogy agyal ezen az egészen, csak persze nem olyan mértékben, mint én.

Ennyi. Azt hiszem, ez tényleg a vége, csak magamban kell lezárnom.

PS. Egy ideje blue prince-nek hívtam magamban egy kék inge miatt, ami sokszor eszembe jut és valahogy hozzá kötődik. Előző héten egész héten egy ő általa tartott trainingen voltam (hurrá), és az utolsó napon, ami kínszenvedés volt, azt próbálgattam, hogy van latinul a bejegyzés címe. Először a relinquo-val gondoltam, amiből a relikvia és egyebek jönnek, de aztán rájöttem, hogy desero-val kéne, amiből meg a desert, a sivatag, ami ugyebár elhagyott. Így lett princeps caeruleus me deseruit. Az a vicces az egészben, hogy ez így ebben a formában nem is igaz.

PS2. Azt hiszem, ha gerinctelen lennék tudnám érzelmileg zsarolni és magamhoz láncolni valamivel. Jelentek neki annyit és van annyira empatikus, hogy kavarással ez lenne. Ha nem baszom el, figyelek rá, hogy ne legyek sok akkor valszeg automatikusan egy ilyen viszony alakul ki. Én szenvedek, mert reménytelenül szerelmes vagyok belé, ő meg túl empatikus, törődik velem és nem tud csak úgy ott hagyni a szarban. Együtt vergődnénk, amíg ő egyszer csak azt nem mondaná, hogy elég volt, de akkor már ő is szenvedne. Tiszta coming of age buzidráma, mint amiket nézek.