Kellemesen felkavart egy tegnapi beszélgetés, miszerint mennyi sok buzis dolga van kedves à-nak, egy sima, a homoszexualitásról tudó ember simán lebuzizná.
Könnyű hiú reményekbe rángatnom magam, de nem véletlenül nem tartom reális lehetőségnek a dolgot, szerintem még mindig jó a gajdarom. Viszont tényleg nagyon sok a gyanús körülmény, tipikusan szereotipikus buzis dolgok.
Most ettől kellemesen szarabb lett.
Viszont az, amit a szülinapomra csinált és amit mondott utána* még mindig jól esik, akkor is, ha nagyon sokat gondolok bele. Néha ez éltet, ugyanakkor ez is rángat a mélybe.
Szép az élet.

Ja, és sajnos előző hétvége óta ezt hallgatom.

*hoc loco iam quasi unicus collega meus es cui de rebus meis dico