Ez a barátság mindkettőnket ki fog nyírni, és az a legszebb, hogy nincs honnan erőt merítenem, mert akiből erőt merítettem régen pont az szívja el az erőm és pont azt nem tudom látni. Ilyenkor egyedül érzem magam.
Tegnap majdnem éjfélig vitatkoztunk, Facebookon és telefonon, és én órákig kérleltem, hogy hagyjuk abba, mert érzelmi dolgokban képtelen vagyok bármilyen határozott döntést hozni, pláne ilyen nyomás alatt, de ő konlúzió nélkül nem akarta abbahagyni, végül mondtam valamit, egy erős "meggondolom"-ot, amire neki jobb lett, és "lezártuk", legalábbis arra az éjszakára, csak épp már éjfél felé járt és nekem az egész hétvégére elszívta az erőmet az a kb 4 óra vita.
Tegnap is fenyegetőzött vele, hogy átjön és dörömböl az ajtómon, ha leteszem a telefont, és ezzel is álmodtam, hogy félelmetes módon követ mindenhová, és nem tudok tőle megszabadulni.

Ha tetszik, ha nem, elbaszta ez a dolog az elmúlt 3 évemet, és ha így folytatom, már nem évekről, hanem életről lehet beszélni. Kellemes ebbe belegondolni.

Valaki lőjön le mindkettőnket, legyen szíves, köszönöm.

PS, a refrén: "we will drown into this love". Sokszor eszembe jutott ez a dal mostanában, bár csak ez a sor stimmel, de ez eléggé.