Nem írtam, mert igazából nem is volt miről. Januárban két hétig igazából semmit sem csináltunk pár bulin kívül, igazán szánalmas volt. Aztán elszenvedtük magunkat előző héten az egyetemre, hogy megtudjuk, most kedden van az első vizsgánk. Volt egy kis riadalom Bertie részéről, hogy nem lesz ideje felkészülni. Én nem aggódtam túlzottan, több tapasztalatom van az olasz nyelven való vizsgázásban. És eleve az orális exámenekben. Valaki azt mondja, hogy a szóbeli vizsga semmire sem jó, mert izgulunk, elfelejtünk mindent és végül a tanár alig tud meg valamit a valós tudásunkról. Részben lehet ebben valami igazság. A baj az, hogy emberek elé kiállva eladni magunkat sosem árt, és az esszéken és írásbeliken nevelkedett emberek még hátránnyal is indulhatnak a munkahelyen. 
Lényeg, hogy Bertie megijedt, hogy nem lesz ideje felkészülni, aztán nem csinált semmit, és a vizsga reggelén parázott be nagyon. Ha izgul gyorsan beszél (tök jól fejleszti a képességeimet) és túl sokszor mondja ki a nevem. Rövid á-val, a "-bor"-ra eső hangsúllyal. Legalább azt is megtudtam, milyen angolszász akcentussal a nevem. Az amcsik annyira e-sen beszélnek, hogy még a Gábort is kicsit Geábóór-nak ejtik. Ha már belemerültem az akcentusokba: olaszul is a bor-on a hangsúly.
Vicces, az amcsik és az angolok tényleg úgy beszélnek olaszul, mint Brad Pitt italian accentje. Először nagyon kell vigyázni, mert könnyen pofán röhögheti őket az ember. Ez nem jelenti azt, hogy a mi kiejtésünk jobb lenne, csak szimplán a saját akcentusod nem tűnik fel. Megkérdeztem Federicót, hogy milyen a magyar akcentus, és mondta, hogy az ó-kon és e-ken látszik meg nagyon: a magyarok számára csak a nyílt e (ɛ, "kezet")létezik, mint rövid, és csak zárt é (e, "kérés"), mint hosszú magánhangzó, nincs középút, a rövid zárt é hang, amit például az olasz pene ('pénisz') szó a magyaroknak péne vagy pene, semmiképpen sem a helyes kiejtés (az első e hosszú e, a második rövid é), tehát peené ['pɛ:ne], röviden a végén. Mindenki szépen mondogassa otthon ezt a szót gyakorlásképpen, hátha felfigyelnek a nemlétező olasz szomszédok. Az o-val is a nyíltság-zártság szintjén vannak gondok. Nincs nyílt ó-nk [ɔ], csak rövid és hosszú zárt. Meg aztán minden szóvégi ó kötelezően hosszú. Nemhogy eltévesztjük, mikor nem figyelünk, hanem egyenesen képtelenek vagyunk röviden ejteni. Marco mint Márkó. A szóvégi ó-val az angol anyanyelvűek is utálják, mert ők meg monoftongizálni nem tudják. Permesso pöömeszóu. 
Lényeg, hogy tanulás volt az előző héten végre valahára. Legalább nem éreztem, hogy elpocsékolom az időmet itt. Ma meg a vizsga... Hát, vicces volt. Kb elfingtuk magunkat és jó jegyet adtak. A külföldieket valahogy senki sem szopatja. Lehet, hogy ösztönös, mindenesetre én elég szarul éreztem magam. Lehet, hogy engem is egy kalap alá vett a kezdőkkel, de tekintve, hogy 8 millió olasz nyelvű vizsgám volt már eddig, kicsit többet is tudtam volna, csak eleve lazára vette a figurát, meg lehet, hogy én is dadogtam egy kicsit az elején a bemelegedés alatt és gondolta, nem szenvedtetjük. Mindenesetre jobban érzem magam, hogy többet is tudtam volna mondani, és nem az volt, hogy "szerencse, mert nem tanultam". 
Tök jó egyébként, olyanok az erasmusok, mintha régi ismerősök lennének, pedig csak egy félév telt el. Kíváncsi vagyok a newcomerökre. Szar lehet már összemelegedett társaságokba beszivárogni, de nyilván nem vagyunk annyira összenőve.
Most felicsitá van, mert a következő vizsga csak jövő héten van, és az nem lesz a legnehezebb. Annyit előre csak, hogy a tanár volt a DJ egyszer egy klubban, ahová természetesen mi is elmentünk megmutatni magunkat. Reméljük, jó pont.
Imola azon röhögött, hogy itt a legjobb pasizási módszer, hogy elvisz pálinkát egy kis üvegben, bebaszatja vele a fiúkat, aztán bármire képesek. Nem mintha ilyen kurvinyek lenne, csak totál meg lehet csinálni.

Ezen a ponton meguntam a blogolást. Bónusznak itt a tegnapelőtt óta stuck in my head Mel C-szám.