Holnap lesz egy hónapja, hogy befejeztem a karrierem életem első munkahelyén, és persze annak is, hogy elváltam kedves à-tól.
Nyilván az utóbbi a relevánsabb faktor érzelmi szinten.
Természetesen hullámzik, eléggé, de a nem-látás megteszi a hatását: inkább jobb, mint rosszabb, ami jó. Csak akkor lesz rosszabb, ha valami vagy valaki felzaklat vagy épp valaki régivel futok össze, akivel ő is szóba kerül. Nincs ezen már mit agyalni, sem túlmagyarázni, el fog múlni és kész. Az idő és a távolság elég jól dolgoznak össze.
Ami gond, hogy lehet, hogy ugyanabba az irodaházba jön dolgozni, ahol én dolgozom. Semmi sem biztos, de Pesten nincs azér annnyira sok IT központ és elég sok cég van ott, nagyok is. Az kurvára nem lenne jó, bár nem jelentené azt, hogy naponta találkoznom kéne vele, de azért mégis. Legutóbb csak az felzaklatott, hogy együtt ebédeltem és beszélgettem, róla is, egy volt kollégámmal, aki szintén ott dolgozik. Elkerülhetetlen lenne, hogy szóba ne elegyedjünk. Mindegy, előre nem siránkozunk.

PS.:

Ez a szám valahogy az egész szarság aláfestőzenéje lett. Az indok nyálas.

PS2: NY jó volt.

PS3: a címben szereplő mondat visszafelé olvasva is ugyanaz, eddig nem ismertem és megetszett, nem olyan éppenhogycsakértelmes erőltetett hülyeség, mint a a többi (csak egy kicsit).