Napok óta ez a mondat járkál a fejemben. Mindig rájövök, mennyire fájdalmasan szép.

Sommes-nous les jouets du destin? Souviens-toi des moments divins Planants, éclatés au matin Et maintenant nous sommes tout seul Perdu les rêves de s'aimer Le temps où on avait rien fait Il nous reste toute une vie pour pleurer Et maitenant nous sommes tout seul   Protège-moi de mes désirs

Érdekes kérdés. Most megkísérlem itt kifejteni. Zenét általános iskola közepe-vége felé kezdtem el hallgatni. Stílusok szerint több korszakra osztható a zenetörim: I. A kezdetek, avagy a rádió-zene (ált. suli közepe-vége) Nem egy konkrét stílussal kezd zenét hallgatni az…

Blogokat olvastam, és ilyenkor mindig kedvem támad blogolni. Igazából nem is tudom, hogy miről írjak. Tegnap volt augusztus 20-a, és K-val (nőnemű) kimentünk ide, a közelbe az egyik felüljáróra megnézni a tűzijátékot. Nem volt valami nagy szám a látvány, de mivel K-val már…