Érdekes kérdés. Most megkísérlem itt kifejteni. Zenét általános iskola közepe-vége felé kezdtem el hallgatni. Stílusok szerint több korszakra osztható a zenetörim:

I. A kezdetek, avagy a rádió-zene (ált. suli közepe-vége)

Nem egy konkrét stílussal kezd zenét hallgatni az ember, hát nekem sem így volt. Bekapcsoltam a rádiót, TV-t, és ami ment, azt hallgattam. Sokat néztem a VIVA TV-t, amelyen, mint tudjuk, csak a nagyon slágerzenék mennek, azok közül is a legszűkebb, az eladási listák legtetején lévő réteg. E tényekből kifolyólag tucatzenékkel kezdtem. Nem volt egy konkrét stílus, vagy zenekar, amit szerettem volna, rádióból felvett kazettáim voltak, melyeken a kor (2001-2003, esetleg '04) legnépszerűbb számai voltak. Nem sorolok fel zenekarokat, mert sejthetőek, és nem akarom, hogy ezekkel találjanak rá a blogomra :D Az egyetlen zenekar, amit különn megemlítenék az a Zanzibar. Akkoriban ez volt az egyetlen zenekar, amitől egész albumokat is hallgattam.

II. A Metálosodás, a gótság csírái (2004-2005, '06)

Akkoriban az akkori legjobb barátnőm hatására (is) elkezdtem metálosodni. Eleinte nem fedeztem fel a gótot, mint külön stílust. Általános iskola végén elkezdtem Evanescence-et hallgatni, ami a Zanzibárral együtt a legrégebben hallgatott zenéim közé tartozik. Hallgattam Metallicát, Iron Maident, Marilyn Mansont, Rammsteint. Ezek közül persze nem mind maradt meg máig. A Nightwish-t általános végén ismertem meg, és vele új, részben máig tartó korszak kezdődött.

III. A gót-korszak (2006, '07- részben máig)

Tisztán gót korszakom igazán sohasem volt, vagy csak röviden. A Nightwish-sal kezdődött, folytatódott a többi tipikus gót együttessel (Within Temptation, Epica, Entwine (nem annyira tipikusgót, de a hallgatói nagy része sztem gót), Sonata Arctica (ez sem, de a SA-t hallgató lányok nagy része gót) és így tovább. Nincs több korszak, a rövidke, nagyjából tisztábbnak tekinthető gót-korszak után, a góttal egyidőben megjelent egy alternatív-vonal, élén a Placebóval, mely vonzott magával több alteresebb zenekart. Ez az utolsó vonal, melyet el lehet különíteni, ezen kívül stílus besorolhatatlan, egymáshoz nem annyira közel álló zenekarok vannak, mint például az AFI, a Panic! At The Disco, a Rammstein még gimi végén.

Az elméletben nem létező, tehát nem-hivatalos pop-szál gimi végétől fedezhető fel, akkor jöttem rá ugyanis, hogy nem szabad rasszistának lenni a nemmetál zenékkel. Amikor erre rájöttem, fokozatosan épültek be ilyen elemek, de sohasem permanensen és sohasem egész albumokkal.

IV. Pillanatnyi állás

Zenei ízlésemet még minidig a már nem egyedül álló gót-vonal jellemzi nagyrészt. Ezen kívül az egyetlen említésre méltó szál az alternatív, mely nem túl sok zenekart foglal magában, de a Placebo annyira erősen jelen van, hogy önmagában, kevés, számomra másod-kategóriás alter-zenekarral is képes külön vonalat alkotni. Itt szeretném megemlíteni, hogy a Placebo-féle zenékre csak ráaggattam az alter jelzőt, lehet, hogy pontatlan, de nagyjából ez fedi le azt, amit nekem jelent. A jövőről annyit, hogy még mindig e két szálhoz igazodó zenekarok jönnek újként nagyrészt.

Nem sorolok fel zenekarokat, a főbbeket megemlítettem. Ennyi lenne. Ha nem tetszene valami, majd még szerk. köv. :D