Olvastam egy Drága élet, semmivé lett kezdetű magyar népdalt, és eszembe jutott az az amúgy is valamiért a fejembe ragadt Croce-gondolat, hogy a szomorú népdalok a maguk tragikus egyszerűségében mennyire meghatóak…

Persze, hogy nem azt olvasom, amit kellene. Az Ezeregyéjszaka és egy angol tanulmány az egyiptomi arab diglossziáról sokkal érdekesebb. Ma elmentem egy parkba olvasni. Mindig rájövök, hogy sokkal, de sokkal gyakrabban kellene ezt…

Nagyon, de nagyon megtetszett ez a vers. Csak egy nekem nem igazán tetsző magyar fordítást találtam, azt inkább be se másolom. Pedig mennyi sok lehetőség lenne a magyar nyelv nemeket megkülönböztetni nem igazán szerető…