Persze, hogy nem azt olvasom, amit kellene. Az Ezeregyéjszaka és egy angol tanulmány az egyiptomi arab diglossziáról sokkal érdekesebb.
Ma elmentem egy parkba olvasni. Mindig rájövök, hogy sokkal, de sokkal gyakrabban kellene ezt csinálnom. Leültem egy padra a tó mellé és olvastam. A Kindle-öm lemerült két perc után (modern technika fail), úgyhogy a direkt erre az esetre (amiről persze tudtam már otthon, hogy be fog következni) elvitt Radnóti-naplót olvastam. Az nem merült le. Jól esett. Ezt a könyvet szerintem kb még 10 évig olvasni fogom. Tavaly nyáron kezdtem el, majdnem egy éve, és mindig csak keveset olvasok belőle két másik olvasmány között/alatt. Most tartok majdnem a felénél, 1941 nyaránál. Érdekes a történelmi eseményeket így visszaolvasni. Amit én az iskolában tanultam az ott egy reggeli hír az egyik újságból. Furcsa belegondolni, hogy a múlt nekik jelen volt.
És persze az örök konklúzió: több verset kellene olvasnom. Teljesen el vagyok szokva tőlük. Néha elbátortalanít, hogy ha nem értem őket. De ez ördögi kör (vicious circle): minél többet olvasok, annál többet és jobban fogok érteni. Azt hiszem, ez majdnem mindennel így van.