Blogokat olvastam, és ilyenkor mindig kedvem támad blogolni. Igazából nem is tudom, hogy miről írjak. Tegnap volt augusztus 20-a, és K-val (nőnemű) kimentünk ide, a közelbe az egyik felüljáróra megnézni a tűzijátékot. Nem volt valami nagy szám a látvány, de mivel K-val már régen találkoztunk, így tökéletesen mindegy is volt. K nagyon, hogy úgy mondjam sűrű életet él. Nincs egy szabad órája. Ez nekem annyira furcsa, mert én ennek az ellentéte vagyok... Elbasztam az egész nyaramat a semmittevéssel. (Bár ez relatív. Egész sok mindent csináltam, és sok jó élményem volt. voltam sátrazni a barátaimmal is, szóval, mint ahogy nyugtatom magam, nem is volt olyan tétlen nyár.) Pillanat, vissza próbálom szerezni az előbbi gondolatmenetet. Jah igen. K mindig csinál valamit. Rájöttem, hogy ha egyedül elmegyek sétálni, vagy ilyesmi, az is jobban "csináltam végre valamit"-érzést ad, mint az otthon ülés. Azt vettem észre, hogy a gépezés szánalmasít el leginkább. Ha olvasok, az is jobb. Most nem megyek bele megint az életem elemezgetésébe, mert egyrészt szánalmas, másrészt semmi értelme sincs. A K-s történetben semmi egyéb különös nincsen. A másik esemény, (na, ezért érzem magam tétlennek... "AZ esemény" XD) hogy kiültünk a Deákra csütörtök délután. Jó volt. Egész jók ezek a nyári gödrözések. Már most érzem, hogy utólag visszagondolva egy egységként fogja őket kezelni az emlékezetem, és külön fogalmat alkot. Szóval a lényeg, hogy ott mindig történik valami... Most például egy lengyel srác jött oda hozzánk, hogy felvenné videóra, ahogy az otthon maradt barátjának mondunk magyarul pár jókívánságot. A magyar után lengyelül is el kellett mondanunk, ami nem volt túl könnyű, tekintve, hogy az elmondandó kifejezést még szótagolva sem tudtuk volna elismételni. Le kellett vele íratni angol fonetikával. "Vshystkyego naylepshego", állt a papíron. Itthon rákerestem, lengyel fonetikával "wszystkiego najlepszego", és kb azt jelenti, hogy a legjobbakat, vagy valami ilyesmi. Ennyi volt az élmény, de valahogy jó érzés külföldiekkel kapcsolatot teremteni, és újra bebizonyosodott, hogy a gödörnél mindig történik valami. :D Egyébként a srác helyes volt bizonyos szinten. Nem volt az a tucatpasi arca, talán ez fogott meg benne. Érdekes, hogy ez az oroszokkal is így van, már amennyit láttam. Nem olyan helyesek, sokszor durva vonásaik vannak, mégis van bennük valami vonzó. Lehet, hogy ez szláv vonás. Na meg a szép szem... Mindegy. Ennyi. Csak leírtam pár dolgot, de már kezd is elmenni a kedvem az egésztől, úgy hogy befejezem. Most a Bűn és bűnhődést olvasom, amire nagyon nehezen szántam rá magam érthetetlen módon, mivel szeretem az orosz irodalmat. Rém ciki, hogy még mindig nem olvastam... De ez pár napon belül változni fog. Lényeg, hogy tetszik. Nem teljesen olyan, mint amilyennek elsőre gondoltam, de nem negatívan csalódtam. Razumihin személyisége tetszik. :D

Búcsúzásképpen médiarovat. Ím a Protect Me from What I Want francia változata, a Protège-Moi, amit én is akarnék élőben hallani, de ez asszem nem fog összejönni. Nah pá.