Felmondtam előző csütörtökön, mert kaptam egy ajánlatot végre. Természetesen túlaggódtam és túlagyaltam az egészet, de túl vagyok rajta. Most már csak az egyre előjövő hülye félelmeimet kéne leküzdeni.

Ez egyben az egész à-s mizériám végét is jelenti. A vége egészen pontosan október 27. Furcsa belegondolni.
Úgy érzem, természetellenes érzelmet ilyen drasztikusan elnyomni, de ez van. Kellemesen rá fogja sütni a bélyegét ez az egész a munkahelyi változás okozta depire, pont, mint az Erasmus végén. Előre várom. Hálisten nem szeretem már annyira ezt a munkahelyet, hogy ez önmagában akkora hatással lehessen rám, már nem érzem magam odavalónak.

Ma kedves à rámköszönt és megkérdezte, hogy vagyok, és ettől le kellett mennem cigizni. A szándékos szeparáció intenzívebbé teszi a találkozásokat, de hosszú távon még mindig jobb. Már nem ebédelek vele, nem szünetelek vele, csak ráköszönök, és ennyi.

Még mindig szép az életem.