Szerelmes vagyok egy srácba, aki majdnem ugyanabban a helyzeztben van, mint én. Csak épp neki csak a kapcsolat van ott, míg nekem a reménytelen szerelem és (az én esetemben) régi barátság válsága.
Morbid, mennyire hasonlóan (határozatlanul, feszengve) kezeljük mindketten ezeket a helyzeteket. Együtt szenvedtünk és egymástól függetlenül egyszerre szántuk el egymást lépni, és egyszerre kötöttünk mindketten már megint kompromisszumot a másik nyomására.

Két hétig megpróbáltam kerülni őt, de csak intenzívebb lett az érzés, mikor interakcióba kerültünk, ami elkerülhetetlen.

Azt hiszem, ezt tényleg a munkaváltás fogja megoldani, az meg ki tudja, mikor lesz.

Ja, és ezen a héten egész héten minden nap vele van trainingem. Fasza.

Pénteken coming outoltam neki, teljesen természetes volt, ahogy annak lennie kell. Az egyik legrermészetesebb CO-om volt ez az összes közül.
Ott volt még vagy 15 ember, de fél estén át csak ketten beszélgettünk elhúzódva.
Utána írt szombaton minden előzmény nélkül egy üzenetet, hogy .

Az ilyen kis gesztusai fognak a sírba vinni.

Nem akar ez jobb lenni.