Tudtam, hogy nyelvészetileg érdekes kaland lesz ez, de nem sejtettem, hogy ennyire. Tegnap délután Marcóval elmentünk egy haverjához, akivel már egyébként találkoztam egyszer random. Elvileg kávét inni, de igazából azonosíthatatlan volt a cél. Ott voltak hárman az olaszok, Foggiából, ugyabból a kis Pugliai városkából, ahonnan itt egyébként kábé mindenki származik. Aztán ott volt még két spanyol srác is. Legyen elég annyi, hogy egy nyelvet sem beszélek hivatalosan, amit ők ott használtak. A spanyol és a foggiai dialektus. Vicces, végeredményben a spanyolt jobban megértettem, mint a foggianót. Kínos. Az egyik spanyol srác egyébként volt szíves levenni a pólóját és úgy társalogni, jee. Nem volt annyira helyes, de a spanyol nyelv és a felső-levetés elég erőteljesen kölcsönhatásba léptek egymással, így még egy majomra is rámásznék. Ezen kívül egyébként unalmas volt, kicsit kívülállónak éreztem magam. Ezek a focibuzi nemzetek, ha összeülnek, Jézusom. Elkezdtek focizni a folyosón, basszameg. *facepalm* Szerencsétek, hogy volt egy shirtless scene, mert különben csak nyelvészetileg lett volna értékelhető a kaland. 
Az az olasz, aki sosem tanult spanyolul, nem beszél spanyolul. Marco az egyetemen is azt tanulja, ő jól nyomta, fogta is párszor a fejét, amikor a másik kettőnek úgy sikerült kreálni spanyol szót egy olaszból, hogy egyszerűen csak hozzáadták az -s-t a végére. No, no, Mr Peter nem lenni itthon. Én is röhögtem rajtuk párszor. Vicces jelenet volt. Beszéltek spanyolul, amennyi rájuk ragadt, és két percenként néztek Marcóra, hogy ezt hogy mondják. Amikor nem volt ott, akkor jött a kreálás. 
Ma voltam naplementét nézni a tengerparton Imolával. Szép volt, csak gusztustalan a sok szerelmes pár. A hídnál random ránk köszönt két olasz. Szervusztok, édeseim, lövésem sincs, hogy kik vagytok. Szép dolog ez az Erasmus. Biztos a péntek esti botellónon beszélgettünk. Akkor egyébként nagyon előjött az ERASMUS fíling. Beszélgettem a csehekkel, a finn lánnyal, a lengyelekkel és olaszokkal is, természetesen. Az amcsi lánnyal beszéltünk Stephen Kingről, Mainről meg a csöppet idealizált európai USA-képről. A lengyelekkel röhögtünk rajta, hogy egymás mellé keveredünk folyton a társaságban meg a körökben. Nyolcvanadszorra is megbeszéltük ezt a lengyel-magyar barátság dolgot. Azt mondták, náluk is él ez, szóval megnyugodtam, hogy nem mi pattogunk itt az utánfutón az "poszt-kommunista országok, akik nem baszták el" klub után.
Néha feleslegesnek érzem, hogy mindent leírjak, de utólag úgyis jó lesz visszaolvasni.

Additional information: tegnap láttam a botellónon egy nagyonhúbazmegejjhellósziaszevaszmiaszámod olasz srácot. Megkérdezte a társaságban, ki a magyar, mert hallotta, hogy van egy Magyarországról jött erasmusos. Magyar a barátnője. Sebaj, legalább magyarul nyírhatom ki a ribancot. Megkérdeztem tőle olaszul, hogy akkor beszél-e már jól magyarul, amire majdnem tökéletesen kiejtett magyar "Nem" volt a válasz. Cukker. Csak hogy egy kis picsáskodást is kapjatok így a poszt végére.
A.I. 2: az olaszok folyton focis videójátékkal játszanak a szomszéd szobában. Ezt én annyiban érzékelem, hogy két percenként megijedek a felüvöltésektől. Legalább megtapasztalom az itteni meccsnéző-kultúrát, ami eszerint ugyanolyan idegesítően hím, mint otthon.
A.I. 3: Rájöttem, hogy totál olvashatatlan a blogom ezzel a fekete háttérrel. Mindegy, nem én olvasom.