Hivatalosan is bejelentem, hogy végérvényesen megutáltam a facebook-kommunikációt. A tegnapi találkozás m-mel a fb-on előző héten produkált vergődésünkkel (/-semmel)  ellentétben enyhén szólva kurvajól sikerült. Totál megölte azt a tipikus én-féle, irreális félelmet, hogy valójában ronda vagyok és szar, és csak egy botlás-képpen kellettem neki, amit már azóta százszor megbánt, csak nem meri hogy megmondani. Igazán jellemző, hogy ez az alapgondolatom ilyen téren. Gondolom így védekezem a pofára esés ellen.
Egyszer azt érzem, marhára nem illünk össze, és már szinte kellemetlenül érzem magam, máskor meg minden tök jó. Majd elválik. Most már azt se bánom, ha többet fogok beleérezni a dologba, és szar lesz június végén az elválás, csak legyen egy jó hónapom. Bőven megéri. Nyáron meg majd legfeljebb többször baszok be a kelleténél.