Rájöttem, hogy magányos vagyok, és a különköltözés előtt is az voltam, csak épp nem vettem észre.
Rájöttem, hogy azért is szakadt rám ez most így, mert kezd válságba kerülni az eddig az egész életemet betöltő legjobb barátságom.
Rájöttem, hogy nagyon hiányzik mellőlem valaki, aki nem csak barát.
Veszélyes a magány, mert előjönnek az É du type Á-k, amik viszont nagyon sebezhetővé tesznek.
A munkahelyemen is változások vannak, amiket nem viselek könnyen, inkább személyes okokból, mint szakmaikból.

(Megnéztem ma a Viharsarok-ot, és bár nem a legegyedibb sztori és végkifejlet, nagyon szíven ütött.)