Nah itt vagyok végre egy normális bejegyzéssel. Telik az idő. Igazából nem túl sok érdekes történik most velem. Egy éve mondtam el a tesómnak és a barátaim egy részének. És elfelejtettem az évfordulót, bár igazából nem kéne mindenről nyálas bejegyzésekkel megemlékezni... Mindegy.

Mostanában is elég szar, hogy egyedül vagyok. Vicces, hogy ez a Simpsons movie kapcsán jött elő. Lisa és Colin miatt... Szánalmas, hogy már mindenen képes vagyok kiakadni... Ráadásul a környezetemben egy ismerősöm kicsit nagyobb hatással volt rám a kelleténél... Nem akarok belezúgni senkibe már megint... Remélem ez is csak annak tudható be, hogy kezdek begolyózni az egyedülléttől. De ha ez az egész úgy folytatódik, ahogy Á-val is (ami persze még mindig nem záródott le teljesen, szuper) akkor már megint egy csomó ideig itt fogok vergődni meg szenvedni. Csodálatos lesz. Mindegy. Ilyen az élet. Nekem valahogy az egész szar úgy ahogy van, néha megszakítva pár ideiglenes jó dologgal.

Most egy picit vidámabb dolog (nincs jó kedvem, csak elfojtom magamban a rosszat): örökbe fogadtam egy Tuomas nevű rózsaszín tengerimalacot ide a blogomba, akit meg lehet kefélni. Tessék tisztességesen, rendszeresen kefélni Tuo-t, mert szereti. A Tuomas névnek természetesen semmi köze a Nightwish nevű együttes billentyűséhez, aki kirúgta Tarját, és nem gúnyból neveztem el így.

Ennyit mára. Au relirmi.