Megint itt vagyok. Nem szoktam ilyen sűrűn írni, de ma történt valami, ami jó volt. Illetve pillanatnyilag jó. Szóval jöttem le a BTK-ból, épp megtudtam, hogy elmarad az orosz, amin dogát írtam volna. Írtam egy SMS-t Dorkának, hogy mennyire vicces már, hogy azért jöttem el előbb töriről, ami egyébként unalmas volt, hogy oroszra mehessek, ami erre elmarad. Az unalmas törit és a dogát is megúsztam. Ez jó volt. Visszatérve a lényegre: félreálltam egy lépcsőfordulóban, hogy megírhassam az SMS-t. Amikor megírtam, felnéztem, és kit láttam? XD Persze, hogy Ákost. Amikor felnéztem, rám nézett, és köszönt. És az a legjobb az egészben, hogy most el voltam foglalva, és nem láttam, hogy közeledik, szóval nem én erőltettem ki a szemezéssel a köszönést, hanem ő akart. Igen, egy ilyen jelentéktelen szart írtam le ígyXD Utána hazasétáltam az esőben, és hagytam, hogy elázzak. És ami még jobb, nem vagyok depis. Annak ellenére, hogy ezt most itt ilyen extra nagy dologként közöltem, nem tett rám olyan nagy hatást, mint régen... Legalábbis azt hiszem. Mintha hiányozna belőle valami... De ez még mindig nem a semmi, amit el akarok érni. Remélem ez már az elmúlás jele. Mármint nem az enyém, hanem  ezé a már fél éve tartó érzésé.