Ho "dimenticato" anche il mio blog e anche l'italiano, quindi scrivo un post in italiano. Così uso un po' la lingua e scrivo anche nel blog. Purtroppo questo non significa che ho qualcosa da dire... Mi sono successe delle cose interessanti (interessanti, ma non buoni) ma non voglio descriverle qui, perché sono troppo intime, e purtroppo leggono questo blog anche conoscenti. Ho scritto già che in questo modo il mio blog non ha più troppo senso... Dovrei scrivere degli eventi più quotidiani che mi sono successi, ma non ne ho voglia. Non avrebbe troppo senso. "Oh, ragazzi, ieri sono stato in città, come interessante..." Non scriverò delle cose quotidiane, perché non interessano nessuno. 

Nah és most átváltok magyarra, mert meguntam. Az előbb nagyjából azt írtam le, hogy történtek velem dolgok, de nem fogom őket leírni, mert a blogomat túl sokan olvassák, akik ismerősök. Nem az a baj, hogy ismerősök, és nem is az, hogy nem mondanám el nekik. Elmondanám. Csak ez a mód gusztustalan. Óh, milyen szerencsétlen vagyok, jaj, mennyire szar az életem, de ezt nem személyesen mondom meg, nem is levélben, nem is MSN-en, hanem a neten, egy olyan szövegben, amit bárki elolvashat, és cseppet sem személyes... Nem is tudom megváltoztatni a blog stílusát, mert az, ha csak hülye hétköznapi eseményeket írok le, hogy jaj, tegnap voltam a városban, azelőtt meg a mamáméknál, annak bőven semmi értelme, és senkit sem érdekel. Valami kettő közötti dolgot kéne kifejleszteni, de a tudatos megalkotásához valahogy nincs energiám. Remélem kialakul magától. Hehe. Jellemző. 

Ma 20 éves lettem. Semmi sem változott. Az életemet továbbra is szarnak gondolom. Most nyáron meg különösen. És tessék észrevenni azt, hogy nem száraz tényként írtam, hogy szar, hanem azt, hogy úgy gondolom. Azt hiszem, át kéne gondolnom az egész életemet, mert abszolút nem biztos, hogy amit én gondolok szarnak, az valójában az is. A hiba nem az életem eseményeiben, hanem bennem van. Ezekkel az eseményekkel, amik velem történnek, lehetne sokkal boldogabb életet is élni. Konklúzió: sokat kéne gondolkodnom magamon, és az élet(em)en. Ehhez kéne valami, mert azt hiszem, hogy ha itthon ülök és semmit sem csinálok, nem változik semmi, és nem kezdek el gondolkodni. Andrej herceg a Háború és békében is a csatamezőn, a végtelen eget bámulva gondolta át az egész életét, és annak hatására változott meg.

Ennyi. A lényeg: életmegváltoztató, életújragondolás-elindító esemény kerestetik, vagy, hogy már megint ne csak várjak valamire, az életátgondolás elkezdése. Kerestetik. Igazán jellemző ez a szó. Nehogy véletlenül nekem kelljen valamit csinálni.

Még egyszer belefogok a lezárásba. Szóval ennyi. Már megint sikerült kicsit személyesebben írni, de ez most valahogy más, mint az előzőek. Lényeg, hogy továbbra is minden szar, de most legalább már jobban átlátom a helyzetem. Most már tényleg megyek. Ennyi voltam mára, nem tudom mikor írok megint. Bocsi az olasz szövegben az esetleges hibálért, de ez van, legfőképpen nyár. Au relirmi.