(Minden bejegyzést ezzel kezdek, de:) Itt  vagyok megint. Elgondolkodtam egy kicsit az egyetemen, és rájöttem, hogy ezt a másfél szakomat, ha már elkezdtem, be is kéne fejezni. Tök jó érzés lenne, ha oroszból és olaszól is összehoznék egy normális nyelvtudást és országismeretet. Oroszból meg irodalmat is tanulhatok, ami láv. Biztonságot adna. Szóval rájöttem, hogy küzdeni kell, és akkor nem lesz szar semmi. Ha már a bolognai rendszerben kell tanulnom, nekem is sokat hozzá kell tennem. Belegondoltam, hogy mennyire jó érzés lenne, ha tök jól tudnék olaszul, és bármit ki tudnék fejezni átfogalmazások és egyszerűsítések nélkül. Ugyanezt a másik nyelvvel is, bár abban az esetben már az is jó érzés lenne, ha egy normális hétköznapi nyelvet tudnék használniXD

Mindez azzal kapcsolatban jött elő, hogy ma teljesítettem végre az idegenvezetői tanfolyamot, amit még 3 éve kezdtem. Nem biztos, hogy most rögtön holnap már dolgozni is akarok (sőt...XD), de jó érzés, hogy valamit befejeztem. Az élet nem szar, csak nem sodródni kell vele, hanem keményen megragadni és irányítani. Ma elhatároztam, hogy ezentúl keményen a kézbe veszem az olyan dolgokat, amiket lehet. A szerelmet sajnos ebbe a kategóriába nem lehet besorolni, de közel lehet menni hozzá. Irányítással és optimizmussal azt is könyebb lesz megtalálni.

Ez a bejegyzés most nagyon optimista lett, kicsit túl isXD Meglátjátok, hogy ezentúl is lesznek nyavajgós bejegyzések, de az ideológiát legalább kidolgoztam.

Hogy a bejegyzést és ezáltal a blogot színesebbé tegyem, berakok ide egy új Kislány-részt.