Először lezárás, aztán valami értelmetlen hülyeség, amiről senki sem tudja, hogy honnan jött...

Szeptembertől kicsit úgy tűnt, mintha rendbe jönne az életem. Tartott ez október végéig, akkor egy szombat este után összeomlott minden... Túl vagyok életem első szakításán, noha elméletileg nem is jártam senkivel... Mégis kapcsolatnak látszik, így visszagondolva, bár nem a klasszikus fajtának. Najó. Barátság volt igazából, csak a tudatalattim csinál belőle kapcsolatot, hogy ne érezzem annyira szánalmasnak az életem. Akár ennek, akár annak vesszük, másfél év volt. És már most érzem, mint annyiszor, hogy ez a szöveg nem a teljes valóságot takarja... Már rég nem merek teljesen őszinte lenni kb senkivel, és ez baj. Annyira szánalmasnak érzem magam, hogy minden problémámat próbálom valami elfogadhatóbb köntösbe ültetni, és még magammal is elhitetni ezt a verziót... Ha őszinte lennék, égne a pofám, még emögött a személytelen HTML-rengeteg mögött is...

A szerelemmel kapcsolatos ömlengéseimet már mindenki kívülről fújja. Most, egy ideje van barátsággal kapcsolatos is. Nem akarok barátokat elveszíteni, közelieket meg annyira sem...

Szerelem: a szokásoson kívül csehovi szerelem van előtérben, hurrá...

Összeszedetlen voltam, de mindegy.

Anthea Stonem voltam, köszönöm.