Ebben a blogban a kezdetektől fogva gyakori téma volt a szerelem utáni vágy, és az, hogy az előző bejegyzésem és e közt volt egy barátom, nem változtat ezen a tényen. Az életem kicsit megváltozott ez idő alatt. Esténként nem mindig voltam már egyedül, leszoktam az MSN-ről, volt, aki mellé odabújhattam...

A szerelem keresése továbbra is fő gond lesz, ha nem hanyagolom el, mint most. Február... Ilyen még sosem volt, ha jól emlékszem. Minden hónapban volt legalább egy új bejegyzés, de most nem... A szakdoga meg a besűrűsödött utolsó félév eléggé megviselt, de ha annyira akartam volna, nyilván szorítottam volna időt egy-két bejegyzésre, dehát ez van...

Rájöttem, hogy nem kéne elhanyagolnom ezt a blogot, mert értékes infókat és hangulatokat őrzött meg, nekem legalábbis. Akkor született, mikor az érettségi előtt álltam, és most itt vagyok, ugyanúgy, igaz, kicsit előre tekintve, az államvizsga előtt. Ez csak amolyan hatásvadász összehasonlítás volt.

Leadtam a szakdolgozatom, de nem könnyebbültem meg. Nihil. Nincs energiám, kedvem, motivációm az egyetemi dolgokhoz, most is tanulnom kéne...

Ez a félév nem volt eseménytelen. Az utóbbi hetekben elértem talán azt, amire mindig is vágytam: sokszor mozdultam ki. Volt hét, hogy egymás után zsinórban éjszaka jöttem haza, ami lehet, hogy nem tűnik különösnek, de nekem az. Elvileg el kellett volna érnem azt az érzést, amire mindig vágytam titkon, a legnagyobb depijeim egyikét: a "nem eléggé kiélvezett fiatalság"-problémáját. Erről szerintem már írtam. Visszatérve a gondolat elejéhez: nem éreztem magam úgy, ahogy gondoltam volna... Majd utólag talán. Ez a félév is egy egységbe olvad és megszépítődik majd, mint az előző tavaszom, ami már legenda a fejemben. Annak a tavasznak a bulikon kívül megismétlődött egy másik eleme is, mégpedig kettesben levés egyik csoporttársammal. Nem, most már nem.

Tegnap megnéztem a Kaptár 2-t, azelőtt meg az 1-et. Mellette sok Family Guy. Érdekes, a sorozatok hogy megragadják egy-egy korszak hangulatát... Mint a Rém rendes család januárban...

Volt oroszos szakest is. Az Osztrovszky utcában, ugyanúgy, mint akkor először... Most is új embereket ismertem meg, és remélem egy-két ismeretségnek lesz folytatása... Ezek a szakestek is legendásak lesznek a fejemben, illetve már azok is.

Ennyit írok most. Nem tudom, mikor lesz új bejegyzés...