Lezáródott a BA. Nem buktam meg, de elég rendesen leszerepeltem a nyelvészeti bizottságnál a záróvizsgán. A fél éves szenvedést kva jól sikerült megkoronázni. Szar kedvem is volt pár napig utána, de kinda kihevertem.

Azóta elkezdődött a nyár... Sokat járok el itthonról, annyira, h már fura este otthon ülni. Olvasok is, de nem eleget... Annyit kéne még...

Meg kéne örökítenem pár momentumot. Kellene vezetnem tényközlő naplót.

Nincs kedvem blogot írni... Pedig szeretem, de valahogy sosincs kedvem írni. Megszüntetni nem fogom, mert valamikor viszont eléggé jó. Többet kéne írnom, mert tök jó visszaolvasni évek után. Tekintsük tehát úgy, hogy csak korszakai vannak ennek a blognak. Hullámvölgyek, hónapos kihagyások, de él, és ez a lényeg.

Összeszedetlen vagyok, de nem érdekel. Au relir.