Tegnap Paint My T-Shirt party volt. Enough said. Vinni kellett egy fehér pólót és egy filctollat, aztán az alkoholra a kreativitásra volt bízva, hogy hogy térünk haza. Érdekes módon nem írogattam megható idézeteket senkire, a leggyakoribb verzió valami magyar mondat volt. Vicces, hogy lehet a magyar nyelvvel trollingolni a külföldieket, mert idegesíti őket, hogy nem értenek semmit. Heh, előny.
Federico áthívott magához 10 körülre kicsit előlétezni. Bertie nem bírta ki, és már itthon megitta minden sörét, így kicsit jó hangulata volt már itthon is. Ha részeg, hatványozódik az ölelgetnivalósága, de ez sok mindenkivel így van. Egyszer vett valami világítós, zenélős kulcstartót az egyiktől a négerek közül, akik egész éjszaka járják a várost a sok giccses szarral, amit el akart adni. Azt mondta, hogy sajnálja őket, és néha szar érzés a világ jobbik felén pöffeszkedni. Szép gondolat, csak egy világítós, zenélős zöld malaccal a kezében adta elő, így sajnos nem bírtam ki röhögés nélkül. Azóta, ha átmegyek a szobájába valamiért, mindig bekaocsolom. Röhögő hangot ad ki és világít.
Marco pont rosszkor ment el zuhanyozni, így Bertie fél óráig toporgott az ajtóban a sör bizonyos mellékhatásai miatt (itt mindenhol egyben van a WC és a fürdőszoba, osztoba kisz olaszkák), nem röhögtem ám ki most sem. Szintet lépett a kapcsolatunk, mert már nyafogtam neki, hogy nem tudom, hogy kivasaljam-e a hajam, vagy ne. Szegény, nem tudja, mi vár még rá, ha megszokom és eleresztem a valódi énemet. Most egy szolid "it's up to you" volt a válasz, még tanulnia kell a kölöknek. Így nem válaszolunk, mert dádá lesz.
Vicces volt, Fedéhez menet elmentünk a Wind bolt mellett (mobilcég), ahol több, mint egy hétig volt elfekvőben a telefonja, mert kártyafüggetleníteni kellett. Ez kicsit sok idő úgy, hogy az utsó nap hívták fel, hogy na, akkor most belekezdünk, holnap jöhetsz. Olaszok. Lényeg, hogy a pia hatására is originál inglis szidás-hullámot hallgathattam végig, ahogy elhaladtunk a bolt mellett. Cukker volt. 
Nem tudom, miért, de Fedénél én voltam az, akire mindenki írni akart valamit. Bitch, I'm Fabulous. Federico meg egy szemeszter Szeged után még mindig nem tudja leírni rendesen, hogy "baszd meg". Ezt ma vettem észre a pólómon. Majd jól leboszom. 
Éjfél körül odaértünk a tett helyszínére. Rajtam már nem sok hely maradt, de azért még nem volt durva a helyzet. Csak arra nem emlékszem, én kire mit írtam. Ciki. Federico aranyos volt, kavarta a szart, mert egyszer csak azzal jött oda hozzám, hogy Bertie ultra gay friendly. Ezek után már több, mint egyértelmű a helyzet, de Bertie amilyen kis növény, nem vagyok biztos benne, hogy leesett neki. Mindegy, az egész nem is annyira lényeg, nincs már az az "aggódom, készülök a nagy coming outra" helyzet.
Tegnap megint ott volt a hellósziaszevasz srác, akinek magyar barátnője van. Nem sokára utazik el Pestre. Kár, hogy nem emlékszem, miről beszélgettem vele tegnap. Mindegy, elég valószínű, hogy Pestről. Részegen méginkább hellósziaszevaszhollaksz volt. Mindig elfelejtem, hogy hívják a barátnőjét, így sohasem fogom tudni kinyírni. Osztoba kisz Gáborka. 
Most itthon ülök, eléggé másnap van, és a Walking In The Air a mai hangover-song.