Két hét és megyek haza. Tényleg úgy tűnik, mintha tegnap érkeztem volna. Csak 1-2 héttel megyek hamarabb haza a többieknél, de nagyon idegesítő. Nincs pénz, ezért egy héttel hamarabb kezdődik a vizsgaidőszak Szegeden, hogy lehessen egy egy hetes szénszünetet tartani, jee. Kicsit kabbeafaszom ez a sok megszorítás. Mindegy, jó lesz otthon, úgyis sok találkoznivalóm lesz. 
Jártam órákra, a kötelezőket is olvasom, kirándultunk is, de mégis úgy érzem, kicsit kulturálisabban is eltölthettem volna ezt a pár hónapot. Szokásos én-féle aggódás: ami van, azt szarnak érzem, de ha megkérdezem magamtól, hogy máshogy lehetett volna, nem tudok válaszolni. Néha beszarok, mennyire logikus vagyok.
Valamelyik nap mutattam Bertie-nek egy oldalt, ahol macskákat lehet élőben nézni. Vicces volt, az után pár napig rendszeresen megkérdezte, mikor találkoztunk reggel vagy valamikor, hogy "Nézted, mi van a macskákkal?". Vicces, nem is poénos hangsúllyal, mintha komolyan érdekelné. Jelenség.
Kár, hogy az egyik francia lánnyal csak mostanában kezdtünk jóban lenni. Igaz, hogy még van két hónapunk együtt, de akkor is idegesítő, mert jófej. Scumbag sors, hogy november közepén ismertük csak meg kb. Azért nem egy falu Pescara sem. Vicces volt, Manonnak, a francia lánynak, akinek a nevét egyezményesen nem tudjuk kiejteni, volt egy giccses, lila műpolipja, egy kulcstartó, ami zenélt és világított, ha megnyomtuk az oldalát. A lakótársa leszedte a lábait, ami csak egy pattintós megoldásnak tűnt, úgyhogy az egyik nagyelőadós, kicsit unalmasabb órán megpróbáltuk visszaszerelni rá a leesett részt. Az első vicces momentum volt, hogy véletlenül megszólalt. Mi semmit sem csináltunk, fapofa üzemmód on. Mikor Bertie próbálta meg visszapattintani, kicsúszott a kezéből és átrepült az egész előadón, majd, mivel csúszik a padló, még gurult is pár percig. A tanár nem vette észre, de én lila voltam a visszafojtott röhögéstől. Egyrészt Bertie priceless fejétől, amit vágott, másrészt az egész ténytől, hogy egy lila műpolip repül át az előadón. Óra végén végül szívélyesen visszakértük az egyik lánytól, aki kicsit sem lepődhetett meg óra közben, amikor alágurult a teremtmény. Vicces az élet.
Pár napja hirtelen felindulásból elolvastam még egyszer Mikszáth A jó palócokját (amiből minimum ez a novella elolvasásra ajánlott), mert kedvem volt hozzá. Még mindig szeretem. Pár nap alatt kiolvastam, ami vicces annak fényében, hogy 1-2 kötelezőt hivatalosan vagy két hónapja olvasok. Ez mindig így van. Ami nem kötelező, ahhoz mindig van kedve az embernek. Itt ráadásul nem is arról van szó, hogy a szépirodalomhoz ne lett volna kedvem, mert mindegyik az. Sebaj, majd elolvasom, ha nem lesznek kötelezők.
Eleinte depültem, hogy milyen korán kell hazamennem, de igazából hiányzik már egy kicsit az otthoni élet. Az emberektől függetlenül beleunok időnként abba, hogy magamra kell főznöm, mosnom meg egyebek. Jó néha hazamenni, házikosztot enni és kiszolgáltatni magad.
A másik indok, amiért jó lesz ez az egy hónap otthon, mert egyre gyakrabban vagyok amnéziás-részeg. Az optimális magyarázat az lenne, hogy áh, csak néha sok töményet ittam, a reális pedig, amit nem akarok elhinni, hogy elittam az agyam. Bertie szerint elittam az agyam, és ez már csak rosszabb lesz. Köszönöm szépen az építő jellegű hozzászólást. Jaaj, most jut eszembe, hogy tegnapelőtt vicces volt. Tudja, hogy Szegeden tanulok, és a Sziget Fesztiválos karszalagomat is látta. Fél órája beszélgetünk a fesztiválokról, amikor egyszer csak csodálkozó fejet vág és megkérdezi: "Várj... Szóval Szeged és Sziget nem ugyanaz?" Epic facepalm. Örülök, hogy két hónapig nem voltam világos. Nyilván honnan kéne tudnia, csak nekünk egyértelmű, de akkor is vicces volt. 
Szombat este Federico rágyújtott. Kicsit idegesítő lehettem, mert jól lebasztam. Aki masszívan cigizett és leszokott annak nem szabad még egy szálat sem elszívni, mert újrakezdődik az egész. Rájöttem, hogy néha anyáskodó fasz vagyok túl érett a gondolkodásom. Amikor egyszer lebasztam Fedét, hogy mért nem vette meg előbb a buszjegyét haza (volt hely végül, de aznap volt a tesója szülinapja, és az utsó busszal akart menni úgy, hogy "úgyis lesz hely"), odafordult a többiekhez, hogy "nektek is mindig bűntudatot okoz?". Bertie helyeselt, és mondta, hogy amikor ellustulná az egyik óránkat, néha eszébe jut, hogy hogy le szoktam baszni, amikor egy 10-kor kezdődő órát elalszik (Erasmusos vagy, bameg, csak 4 kurva órád van egy héten, nem érzed magad haszontalannak?), úgyhogy inkább felkel. Na jó, kegyetlen vagyok néha, de amikor a délben kezdődő óránk mellett a fél 4-kor kezdődőt is elaludta, mert három után kelt, igazán megérdemelte a Useless Bertie-jelzőt (eredete itt).
Elértem az ölelgetős stádiumba itt is. Sara és Ewa is tök jó fejek. Vicces, kis kavarás van a lengyel lányok között, így Ewát nem hívják meg sosem, ha ők rendeznek valami bulit. Szerintem ez nem túl grownup, de nem fogok beleavatkozni, mindenkivel jóban leszek, és kész.
Záróakkord: kurvajó paprikás krumplit csináltam valamelyik nap.