Hétfőn volt Federico diplomázása. Nem diplomaosztója, mert itt nem azt ünneplik. Az utolsó vizsgád (vagyis a szakdoga-védés) után van a banzáj. Az egész rokonság beül a védésre, meghallgatja, majd vár, míg a többi vizsgázó is végez, és együtt visszamennek a proclamazionéra, vagyis amikor az elnök kijelenti, hogy doktorrá nyilvánítalak. Az után együtt piálnak a folyosón, babérkoszorút vesznek és gratulál mindenki mindenkinek. Az utána következő étterembe elmenés már a magyaroknak is ismerős. Rájöttem, hogy ők a PhD-féle végzési módot vették át a bachelor és a master végéhez is. Maga a védés is vicces. Talárt öltenek. És a vizsgáztatókon is az van. Szép és jó, de még a master végén is nevetségesnek érzem, nem hogy a bachelornál... Mindegy. Ők tudják.
Jó volt, mert vidám volt, legalábbis a többiek számára. Nekem is az volt, jól van, de csak mert jó volt megismerni a családját. Egyébként nagyon ihatnékom volt már a nap végére az ismert nosztalgia-szindrómám miatt. És a cigim is elfogyott, csuhajja. Jó nagyokat kortyoltam a pezsgőből, mikor végre l'hanno proclamato dottore. A vendéglős rész is jó volt. Én voltam már megint az egyetlen külföldi, szóval ismételten fenomenonnak számítottam. Az egész 10-15 fős társaság koccintott magyarul is, csak miattam. Jee. Egyébként velük is eljátszottam a szokásos kavarodást az egészségedrével. Hogy mondják magyarul, hogy alla salute? Egészségedre. Oké. (mindenki) EGÉSZSÉGEDRE! Aztán én: öö.. izé, de most többen vagyunk, szóval egészségetekre. Az anyáddal szórakozzál. Hát jól van. De ha megkérdezik, először akkor is egyes számban mondod, mert az az alapvető. Tudatlan kisz, indoeurópai-nyelvvel-rendelkesző olaszkák.
Érdekes, ebben a félévben kevesebbet találkoztunk Federicóval, mert elfoglalt volt a szakdogája miatt, és már kicsit kezdtem "meh"-módjára elidegenkedődni tőle, de hétfőn visszajött, hogy azért kedvelem őt, nagyon kedvelem őt, hisz ő mackó, mici a mackóóó. *beleőrült a nosztalgia-szindrómába* Hiányozni fog.
A vacsora után, ahol az apja is kicsit becsiccsentett, és az asztal másik végéből ordibálva próbálta eltalálni, mi is volt a nevem, elmentünk egy kocsmába, már szülők és rokonság nélkül. Simán csak ittunk, aztán hazajöttünk. Itthon azért még írtam neki egy SMS-t magyarul, hogy hiányozni fog, mert jó a magyar nyelvvel sokkolni az embereket, ez majd megtapasztalandjátok, mikor külföldiek közt leledzendtek.
Ja, és visszatért Valerio, jee. Ez is egy volt Federico diplomaosztójának pozitív hozadékai közül.
Ezen a héten nincs egyetem, szóval természetesen elromlott az idő (szürke, esős, hideg), úgyhogy abszolút otthon csendesen leiszom magam-féle napoknak nézünk elébe. Legalább olvashatnék. Már egyszer belinkeltem, de ez a dal megint a fejemben ragadt. A szövege nem, de valahogy az egész olyan kellemesen melankolikus. És szeretem ezt a filmet, mert alig van értékelhető cselekménye, simán csak egy korkép. További jó hóban-tapicskolást.