Beleolvastam a régi, két éves exjanis levelezésembe fb-on és most furcsán érzem magam... Már több ideje előjött. Mintha mégis éreztem volna valamit. Akkor úgy gondoltam, hogy a klasszikus "a szerelembe vagyok szerelmes" - dolog volt, de nem tudom. Előjöttek az emlékek, a kezdeti bénázások, a közös főzések a koliban, ilyenek. Mégiscsak szerettem volna? Az a baj, hogy emlékszem, a kezdeti újdonság varázsa-dolog után tényleg nem éreztem semmit, vagy legalábbis azt hittem. Kezdtem nagyon elhanyagolni, mert paráztam a szakdoga és a BA-végi dolgok miatt. Tényleg nem hiányzott. Egy hónapig tartott a (z egyébként elég visszafogott) "jó rész", aztán nem tudom. Talán az tartotta össze az egészet, hogy ezer éve akartam egy jól működő kapcsolatot. A fent említett dolog.
Az, hogy most furcsán, kvázi "határozottan van kedvem hozzád" - módon érzem magam, lehet ugyanennek a dolognak a terméke. Vagy valami több. Tényleg nem tudom. Szánalmasan, haragban váltunk el, mégis most van kedvem írni neki, és elmondani, hogy szar a harag. Kérdés tehát, hogy mi a franc van. (És hogy ez miért éppen most és itt jut eszembeXD)

Update: Most tudtam meg, hogy van barátja. Vagy legalábbis valahová ezt írta ki. Annyira jellemző az élet. Nem mintha érte epekednék most (ez egész dolog annyira nem erősen van jelen), de akkor sem esett ez most jól. FML van, ezerrel, még mindig.