Mostanában egyre többször veszem észre, mennyire börtön a test. Néha szabályosan megrettenek a testiségtől, a szexualitástól, a szexuális vonzalomtól. Lebegő lelkeket akarok, amelyek, mivel test nélkül élnek, nem tudnak, csak a másik igazi, tiszta énjébe beleszeretni és aztán együtt lebegni tovább. Utálom, hogy van szexualitásom és utálom, hogy testekhez is vonzódnom kell. Bármennyire lehet manipulálni, a természet ellen nem állhatok harcba.
Szerencsétlen lelkeknek érzem magunkat, akik húsból és csontból varrt szkafanderekben lebegnek, s így képtelenek egymást megérinteni, csak a sisak üvegén, kis résen át látni, milyen is a másik valójában.
Az élet tehát: szkafanderben lebegni a világűrben.