Arra keltem reggel tíz óra tájban, hogy valaki öklendezik a WC-ben. Érdekes, mennyire minden hallatszik ebben a lakásban annak ellenére, hogy hosszúkás alakú és a mosdó az egész másik felén van. Rögtön elkezdtem agyalni rajta, ki lehet az. A lakás különböző ajtajainak különböző hangot adó csukódásainak elemzése után megfejtettem, hogy Bertie-nek kellett lennie. Tényleg megsajnáltam. Ha tehetné, valószínűleg sosem inna alkoholt, mert annyira elege van már belőle. Most is csak azért ivott, mert itt az a szokás, és nem akart már megint annyira antiszociálisnak tűnni. Szinte bűnösnek éreztem magam, bár nem én vettem rá az ivásra. Kollektíve persze lehet.

A második alkalommal, mikor hallottam ugyanazon a reggelen, már kimentem hozzá, és a félig nyitott ajtón át megkérdeztem, hogy van. Teljesen hülye kérdés, az adott helyzetet elképzelve még nevetségesnek is találom. Miközben WC-t ölelgeted, megkérdezik, hogy vagy. Teljesen jól, köszi. Még szerencse, hogy csak bevezető jelleggel kérdeztem meg. megmondtam neki, hogy a hányinger úgy működik, hogy ha nem mulasztod el rögtön valamivel (evés, sok víz, séta), sosem fog elmúlni. Mondta, hogy ivott vizet és visszafeküdt aludni. Mindegy, gondoltam, lehet, hogy ez csak nálam működik így. Hát nem: harmadszorra is kiment köszönni a WC-nk porcelánjának. Nem mondom, hogy örültem, de azért sokadszorra is beigazolódtak a másnapossággal kapcsolatos elméleteim. Ez alkalommal egyébként már nem mentem ki, mindegy volt.
Visszaaludtam vagy fél órára, mikor Marco famíliája érkezett meg az olasz családok híres, csendes diszkrécójával. Szidtam Marcót, amiért ennyire nem szervezi meg a dolgait: a konyhát teljesen érintetlenül hagytuk az előző esti buli után. Nem mondtam neki, de gondolatban megróttam, hogy hogy nincs erre igénye. Konkrétan az ágyból ugrasztotta ki a kaputelefon. Nem vagyok annyira merev, de én tuti felkeltem volna takarítani és magamat is rendbe szedni, ha fél órára is. Mindegy, az ő gondja. Akkor, körülbelül 11 óra volt, már tudtam, nem fogok tudni visszaaludni, és így is lett. Délután egyig ájuldoztam a szobámban, tudniillik ha másnaposan felkelek rögtön ennem és/vagy innom kell valamit, különben 1-2 óra után tényleg az ájulás szélére kerülök.

Akkor viszont abszolút kizárt dolog volt, hogy kimenjek. Pizsamában, félholtan olasz rokonokkal találkozni nem tűnt túl hívogató programnak, így megvártam, míg el nem mennek. Mikor egy óra után végre befejezték az ebédet és elmentek, már tényleg szarul éreztem magam. Gyorsan lefürödtem és ettem halat rizzsel. Később eszembe jutott, Bertie mennyire utálja a halat és hogy biztos kellemes élmény lehetett halszagra kijönni a szobájából, de nem volt gáz. Van az a pont, amikor már úgyis mindegy.
Mondta, hogy a WC mellett térdelve eldöntötte, hogy sosem fog többet inni. Mondtam neki, hogy nagyon egyedi, ilyet még soha senki nem csinált. Az a vicces, hogy belőle tényleg ki is nézem, hogy megcsinálja.
Délután 5 körül, ami elég gyorsan eljött, tekintve, hogy az ágyamon vergődve félholtan régi klipeket nézegettem, riadtan vettem észre, hogy megbeszéltem egy randit egy sráccal, akinek már március óta megvan a száma. Azért nem jött össze eddig, mert egyrészt díszbuzinak tűnt a netes felületeken, meg valahogy nem volt kedvem a dolog kezdeti, vakrandi-részéhez. Lemondani azért nem akartam, mert tényleg röhejesen hosszú ideje húztuk már a dolgot. Felöltöztem, megborotválkoztam és nulla kedvvel elindultam a híd felé, ahová a találkozót beszéltük meg. A "találkoztunk is meg nem is" - módszert alkalmazva gondoltam megoldható a dolog: fél óra után lerázod, hogy menned kell, így találkoztatok is, és le sem kellett mondani.
Mikor megérkeztem a helyszínre, szinte rögtön megláttam, kit kell keresnem. Emlékeztem a félhosszú szőke hajára. Ennek ellenére nem mentem oda hozzá, hanem kódorogtam egy kicsit. Egy padon ült, nem akartam csak úgy odamenni hozzá. Mikor felállt és elkezdett kóvályogni, már könnyebb volt a dolog. Az első benyomás jó volt. Rájöttem, hogy a kicsit buzis haja annyira nem rossz vasalatlanul, és az arca is szép volt. Ahogy beszélgettünk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem kellett volna előre ítélnem. Valahogy jelenség volt a srác, furcsa, de jó értelemben furcsa. Mostanában, a magyar lányok egyik lakótársa kapcsán rájöttem, hogy szeretem ezt a típust. Kicsit dilisnek tűnik, de nem az, és emiatt szimplán csak egyedibb lesz.
Hosszan sétálgattunk, aztán úgy döntöttünk, beülünk aperitívezni (ami az olaszoknál evést jelent, mint megtanultam). Nem szeretem a sétálós randikat, mert nem nézhetsz a másik arcába, úgyhogy jó ötlet volt. Volt alkalmam jobban megfigyelni az arcát. Életemben lehet, hogy először, de azt gondoltam, mennyire jó, hogy nem vasalta ki a haját, mert problémáim vannak a tipikus buzis-nőies arccal. Az övé határesetnek tűnt a képeken, de élőben tetszett. Lehetetlenül kék szemei voltak és e mellé szőke, kissé göndör, össze-vissza álló (vagyis a színétől eltekintve tipikusan olasz), félhosszú haja. A kicsit meghagyott bajusz és szakállka is segített. Így az összhatás jó volt, de még mindig lehetne belőle tipikus buziarcot faragni, gondoltam. Az arcán kívül valahogy volt benne valami egyedi, talán az a furcsaság, amit fent említettem.
Evés után tovább sétálgattunk. Vett ki pénzt, és vagy 20 percen át próbálta felváltatni a 20 eurósát kisebbekre. Nem értettem, miért, pedig teljesen egyértelműnek kellett volna lennie. Akkor világosodott meg a dolog, mikor hirtelen odalépett egy parkban egy kissé lezüllött társaság (amit én egyébként ki akartam kerülni, mikor átvágtunk) egyik tagjához. Megkönnyebbültem, hogy csak füvet vett. Nem igazán tetszettek azok az emberek, igaz, volt egy, akivel vagy 10 percen át beszélt aztán a világ nagy dolgairól. Egy nagyon barna, félmeztelen raszta srác volt. Később mondta, hogy alig ismeri, mindig csak fűért jött, és hogy a srác kezdte el a nagy témákat, nem ő. A füvező, félmeztelen raszta srácok már csak ilyenek.
Innentől kezdve aláfestőzene. És ez a szám tetszett kicsit füves hangulatban. Most is van benne valami, de csak nagy hangerővel. A táncos jelenetet ezzel a számmal kell majd elképzelni. 04:30 után az over and over-ös részt igen viccesen adta elő.