Most mondhatnám, hogy jól kifejezi a családom véleményét a Valentin-napról, hogy mára szervezték a nagymamám temetését, de valószínűleg nem gondoltak bele és/vagy nem ők határozták meg a napot.
Meg azt is mondhatnám, hogy akasztófahumorunk van, és ez a végső csapásunk erre az elgiccsesített ünnepre.
Kitérve kicsit meg megjegyezném, hogy hülyeség "fujj, giccses, elüzletiesített ünnep, csak a picsák tartják" kijelentéssel eleve elzárkózni az egész elől. Attól, hogy az emberek nagy része kiábrándító, még lehet mindent ízlésesen, giccsmentesen csinálni, és kirekeszteni mindenkit, aki szereti függetlenül attól, hogyan ünnepli ugyanúgy felszínes dolog, mint giccsesen ünnepelni. Ugyanez igaz a Karácsonyra is.
Szóval nem igazán voltam giccses hangulatban ma. Előre féltem az egésztől, mert sokszor tapasztaltam már, hogy a nyugati világ, vagy legalábbis Magyarország, eléggé kiábrándító módon kezeli a halált, pláne mióta "tabubbtéma" lett. (Elgondolkodtam rajta, hogy ez is annak a sajnálatos folyamatnak az eredménye-e, hogy az emberek leépítették a vallást, de nem tettek a helyére semmit.) A szertartások, amiken én voltam, abszolút személytelenek voltak és belefulladtak a kiüresedett szokások, szabályok kellemetlen kavalkádjába. A papok jó része üres közhelyeket szajkóz, amik már száz éve se érintettek meg senkit. Az emberek meg elfogadják, hogy kell a pap, de kicsit sem érzik át és azonosulnak azokkal a dolgokkal, amiket mond. Nyilván vannak modern temetések is, de meg lennék lepve, ha a nagy részük nem ilyen lenne itt, mint amilyeneken én voltam. Két szék közül a pad alá estünk, és ez nagyon kiábrándító. Egyenesen kegyeletsértő, ha valaki "elvből" nem figyel a papra, és csak (jobb esetben) csendben elfogadja, hogy az elhunyt hitt ebben a marhaságban. A papoknál meg inkompetencia, ha nem tudnak normálisan, közhelyek nélkül beszélni.
A mai beszéd jobb volt, mint a többi, amit hallottam, de még így is csak egy gyenge hármas alát adnék rá. Borzalmasan hiteltelen, hogy egy olyannak kell beszélnie, aki nem is ismerte a halottat. Nyilván ez régen nem volt gond, pláne a kis falvakban, de ma már az. Sokkal személyesebb lenne, ha valaki hozzátartozó írna egy beszédet és olvasná fel a temetésen. A legideálisabb egy kis falu papja, aki személyes ismerős is volt.
Nem gondoltam valaha, hogy ilyet mondok, de a Biblia-idézetek voltak a leghitelesebbek a mai beszédben. Azokat nem lehet elgiccsesíteni vagy szarul előadni, a maguk egyszerűségében alkalomhozillőek.
A konkrét temetés részénél meg azt a dalt énekelték, tudtam meg utólag a Petitől, amit a Titanicon is játszottak, mikor süllyedt (Nearer, My God, To Thee), ami utólag belegondolva megható lett volna, mert tényleg szép ez a dal a szövegével együtt, de a kántornak olyan repedtfazék hangja volt (Anya szerint ezer forintért mit vártunk), hogy nem ismertem fel. Egyébként ez volt egy másik negatívum. Nem mondom, hogy a Vastag Csabát kellett volna meghívni, de tényleg kiábrándító volt.

Konklúzió, hogy lehetne vallásosan is mindenkinek, az ateistáknak is megható beszédet tartani, de erre senki se törekszik. A két tábor elzárkózik egymástól.

Konklúzió2: a keresztény temetés nem menthetetlen, csak modernizálni kellene, ahogy az egész egyházat.

Konklúzió3: ebben a videóban szexik a valószínűleg mormon fiúkák akik éneklik a dalt.