Életem első állásajánlatáról (révbe ért munkapályázatáról) ma (a szülinapomon) kaptam hívást. Egy másik állásinterjú is ma volt, amivel kellemesen amúgy nem ünnepeltem volna túl jól. Pláne a holnapi vérengzéssel lett volna teljes az elbaszás a tevékenyen töltés. Azt örömmel mondtam le így, akkor is, ha a józan ész szabályai szerint el kellett volna mennem "tapasztalatot szerezni", de mivel kaptam ajánlatot, a traumatikus élmény-rész megspórolása felértékelődött, és voltam ilyen könnyelmű.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.