Komolyan meghatott, anyáék mennyit segítettek a költözésben. Természetes, mert a szüleim, de azért mégis. Innen látom, hogy rossz ebből a szempontból az az adok-kapok-személet, mert a szülőkkel aránytalan a kapcsolatod, nem mindig lehet a "majd meghálálom" szempontjából nézni.
A másik, hogy hétfőn este, a szabim utolsó napján, miután elment a család innen teljesen ugyanaz a furcsa érzésem támadt, mint amit a kisgyerekek éreznek, mikor az óvodában el kell engedni az anyukájuk kezét. Viccesen hangzik, de így van, és nem számít már, hogy 6 évig külön laktam, ebből egy évet külföldön, ez az elveszettség-érzés megvan és meg is lesz ilyen alkalmakkor.
Egyébként minden rendben, kezdek berendezkedni, és azt mondják, már otthonos is lett valamennyire.