Valamelyik nap elkezdett visszhangozni bennem, hogy nem, a szerelembe magába vagy szerelmes, ez nem szerelem. ez fellángolás, belezúgás.
Ma megint rossz volt. Tudom, a blogom mostantól kezdett el még idegesítőbb lenni, de egyszerűen borzalmasan hullámzik, és nem tudom ezt hogy kezelni.
Az egész életem csehovi szerelmekből állt eddig, és olyan, mintha a normális szerelmi élet hiánya csak olaj lenne az egészre, és minél jobban telik az idő, annál jobban megzakkanok és tiniként viselkedem.
Persze lehet mondani, hogy a szerelem ilyen, hirtelen jön és csak személyiség kérdése, mennyire tudod elnyomni magadban és felnőttként irányítani, de attól az érzés maga még ott van.
Nem tudom. Természetesen én magamat érzem szarnak.
Riasztóan kezd ez az egész más dolgokra is rádöbbenteni, amitől csak még rosszabb lesz az egész.
Erőteljesen fuck my life.