Utálom magam. Minden apró dolgon ki tudok akadni. Most például azon, még mindig az Epica koncerttel kapcsolatban, hogy myvipen, az Epica klubban láttam, hogy egy pár ember fotózkodott a tagokkal koncert után. Azt is megtudtam, hogy nem is kellett várni sokat. Ettől valahogy annyira rossz kedvem lett, hogy mi is ott maradhattunk volna, de nem maradtunk... És az a legijesztőbb az egészben, hogy emiatt a kis dolog miatt még az Epicától is elment a kedvem:O Ettől megijedtem. Miért kell nekem minden apró dolgon kiakadni? Ettől igazán nem dől össze a világ, ettől még ugyanolyan jó rajongó maradok... De mégis. Maga a tudat bosszant, hogy tök közel lehettünk volna a tagokhoz... Valaki el sem jutott a koncertre, én meg azon kesergek, hogy nem maradtunk ott... A koncert után a legtöbb ember elment. Mi is. És az is lehet, hogy leégettem volna magam az egyik tag előtt... Kinézem magamból... Nah, akkor most még rosszabb lenne. Ugyanúgy szeretem az Epicát, és ők ugyanúgy szeretnek engem, mint rajongót. Ettől nem változott meg semmi... Ha ránézek a CD-mre, amit a koncert után vettem, akkor is az jut eszembe, hogy aláírathattam volna. Azon vigasztalom magam, hogy azt írták myvipen a klubban, hogy majdnem kidobták őket a biztonságiak... Nah, azt nem szerettem volna. Remélem túljutok ezen az "igazán hatalmas" gondon, mert nem tudok tanulni az érettségire, ami egyébként 23-án lesz...

Szeretem az Epicát, és azon, hogy ottmaradtam-e fotózkodni, nem múlik semmi. Ezt az eszem nagyon jól tudja, de valahogy nem tudok túljutni rajta. Remélem az, hogy kiírtam magamból segít.

Egyébként ma más dolog is történt, ami miatt jobban kéne aggódnom, de azt majd később megírom. Jóéjt.