Rég írtam már normális bejegyzést, és lehet, hogy a mostani sem lesz az. Azt nem mondanám, hogy semmi sem történik, de valahogy sosincs kedvem leírni. Mindig csak gondolatokat írtam ide, eseményt csak éppen hogy annyit, amennyi a gondolatmenet elindításához kellett. Most megpróbálok egy kicsit eseményközpontúbb bejegyzést írni.

Pár hete volt az oroszos szakest, ami kicsit nagyobb nyomot hagyott bennem. Az oroszosokkal nem voltam eddig nagyon jóban (jóban voltam, de ez csak a sulira terjedt ki) , de akkor egy-kettővel közelebbi kapcsolatba kerültem, és az a vicces, hogy nem teljesen a pia révén. A szakesten volt egy színdarab, ami oroszul volt, ezért "nem értettük teljesen" (höhö, jó vicc, semmit sem értettünk belőle), de ettől függetlenül nagyon jó volt. Csak megerősített benne, hogy ezt a nyelvet akarom tanulni. A színdarab (Островский: Снегурочка) után evés-ivás-piálás volt. Mikor véget ért a szakest, elmentünk egyik másik orosz-csoportos emberke albérletébe, hogy aztán egyesek a JATE-ba menjenek utána. Én másnap ZH-t írtam, úgyhogy oda nem mentem. A szakesten is beszélgettem emberkékkel, de az albérletbe már csak két csoporttársam jött. Egyik közülük egy lány, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem azóta. Tök furcsa volt. Egyik nap még az oroszon velem szemben ülő lány, másnap meg már teljesen más szemmel nézek rá, mint egy régi barátra. Egy este alatt tök sok mindent megtudtam róla, a barátairól, a családjáról meg ilyenekről. Olyan volt, mintha két hónap telt volna el egy este alatt az ismertség szempontjából. Egyébként a szakest után nála is aludtam. (És az aludtamot most tehetném is idézőjelbe)

Az albérletben volt egy szintén oroszos srác, aki egy másik csoportba járt, ezért nem ismertem, aki mondott valami furcsát. Részeg voltam, úgyhogy nem tudom felidézni teljesen, de olyan volt, amire felfigyelek mindig. Nem tudom idézni pontosan, ezért nem is idézem, annyi a lényege, hogy azt vágtam le belőle, hogy meleg, ami még hihető is lenne. Csak az a baj, hogy ez abszolút nem biztos, szóval lehet, hogy csak én értettem félre az egészet, mert utána egy heteró témában is egész jól remekelt, szóval nem tudom. Mindenesetre ez az egész arra volt jó, hogy már megint felhúzzam magam a semmin...  Azt vettem észre, hogy kezdek megőrülni. A srác egyébként szőke és szerintem jól néz ki. Mostanában észrevettem, hogy bukom a szőkékre...  Mindegy. (Nyugi, Kimi, még mindig te vagy a kedvenc szőkém. (L) (K) )

A lánnyal, Pattal azóta tök jó viszonyba kerültünk. Természetesen nem ismerem még teljesen, szóval nem mondok semmit. Egyik nap, mikor esett az eső, sört ittunk a Dóm téren, és tök jó volt. Nem szeretek túl sok angol szót használni, de nagyon fílinges volt. Valahogy annyira szarnak érzem magam amikor ilyeneket írok, olyan hülyén hangzik... "Tök jó viszonyba kerültünk..." Fúj.

Összefoglalás: történnek események, amik egész jók, ennek ellenére az élet még mindig szar, és ugyanolyan pesszimista vagyok. Pat azt mondta, hogy valaki lehet, hogy azért lát mindent negatívan, mert magával is elégedetlen... Ezen elgondolkodtam... És én tényleg magammal vagyok a legkritikusabb... Azt vettem észre, hogy ez elképesztő méreteket öltött... Szinte néha már olyan das Man*-nak érzem magam, aki azt sem érdemli meg, hogy éljen... 

*A das Man azon kevés dolgok közé tartozik, amik megmaradtak filozófiából. Heidegger, aki egyébként nagyon érdekeseket írt, nevezte így az arctalan, személyiségtelen tömegembert, a megtestesült személytelenséget.