Régen szerepelt már ebben a blogban az Á betű így ebben a formában. Ennek meg is volt a nyilvánvaló oka: már nem érdekel. Totál túltettem magam rajta, már ha ez a "rajta" vonatkozik valamire. Valamire biztos, de a megnevezéssel még így utólag is gondjaim vannak. Talán még mindig Nemo-idézet áll a legközelebb a valósághoz. (ld lentebb) Ez az egész egy ma a BTK aulájában lefolyt "párbeszédről" jutott eszembe. Most vannak a HÖK-ös választások, amin minden BTK-s részt vehet. (nem csak -het, kellene is...) Mindegy, nem ez a lényeg. Á-ról tudni kell, hogy nagy HÖK-ös meg nagy mindenbenbennelevős. A választások úgy néznek ki, hogy áll pár HÖK-ös az aulában, és próbálják elkapdosni a BTK-sokat, hogy szavazzanak, mert nem lesz elegendő szavazatszám. Szegények amúgy mindig sokat szenvednek ezzel, mert a diákok negatívan állnak az egészhez, nem akarnak szavazni, és ilyen bocsinincsidőm dumákkal elhessegetik őket. Pedig ha a szoctámmal lenne valami gond, rögtön menne mindegyik asztalt verni, hogy neki mekkora jogai vannak.

Mindegy, ez csak úgy kijött. Nem ez a lényeg. Szóval természetesen Á is ott állt és nyüzsgött a szavazóurnáknál. Én éppen mentem kifelé, amikor leszólított egy HÖK-ös srác, akit nem ismertem. Ugyanazzal a szöveggel jött, mint mindenkinek, aki arra jár; szavazásra buzdított. Azt nem idézem, mert tényleg jelentéktelen. Beadtam a derekam, hogy najólvan, most van időm. Amikor mentem át az aula másik végébe a szavazólapért, belebotlottam Ába, aki a szokott stílusával és természetes mosolyával létezett. (ennek a résznek most olyan utólag kiszínezett rózsaszín köd hangulata van, de tényleg nem éreztem semmit)

-Szia. Ezer éve... Van már JATE-kártyád?

-Szia. Nincs. 

-Akkor, ha szavaztál, menj át ahhoz az asztalhoz, és ott adnak. 

-Köszi.

Tök jelentéktelen hétköznapi beszélgetés. Semmi jelentősége sincs. Bocsi, ha nagyon feltűnően tagadom meg állítgatom, hogy nem mozgatott meg bennem annyit, mint régen, de tényleg így van, és már szánalmasnak érzem magam a régiek miatt, ezért is a heves ellenállás. Az egész az elején elejtett "Ezer év" miatt maradt meg bennem. Mindigis csodálkoztam, hogy honnan emlékszik az arcomra. Ez az ezer év úgy hangzott, mintha a köszönéseken és a pár egy társaságban levésen kívül történt volna bármi is. Igazából rájöttem, hogy ez az ő természetéből adódik. Persze nem ismerem, de szerintem pozitívan áll az emberekhez. Furcsa, hogy nem szart le. És emiatt arra is rájöttem, hogy simán beszélgethettem volna vele többet is annak idején. Itt szenvedtem, amikor tök simán odamehettem volna hozzá amikor olyan a helyzet, és, a maiakból kiindulva még jófej is lett volna. Persze lehet, hogy ő az a típus, aki akiket nem tart a barátainak, azokkal is jófejebb, mint az átlag. Van egy ilyen típus, és ez tök jó. 

Igazából, hogy már megint magam ismételjem, ez a hosszú elemzést nem szabad egy kaptafa alá venni a korábbiakkal. Tök más. Amúgy észrevettem, hogy feltűnően sokat szabadkozomXD Najó, nem hitegetek senkit. Tudom és kész. 

Asszem ennyit akartam. Közben MSN-ezem, és a gondolataim elkezdtek darabosak lenni. Et or о делах (più o meno) allegryh voi читали; diventate allegrymi и voi.