Rájöttem, hogy elhanyagolom szegény blogomat, pedig régen tök jó bejegyzéseket írtam. Most is van alapanyag, amiről írhatnék, de kb. egy éve nagyon elhanyagolom ezt a blogot. Kábé egy bejegyzés per hónap. Ez nagyon kevés, úgyhogy most írok. Még nyáron át akarom lépni a 100-as bejegyzésszámot, ami ebben a tempóban nem fog menni.

Az a másik gondom, ami miatt nem írtam, hogy túl sok személyes élményt félek ide megírni... Ismeretlenek nem is olvasnak. Legalábbis szerintem. Ha van olyan ember, aki nem ismer, de mégis olvas, az hagyjon legyen szíves egy (ha úgy akarja) totál név nélküli kommentet, hogy tudjam. Ezt most lehet, hogy nem kellett volna csinálni, mert gáz, ha senki sem fog írniXD Mindegy.

Az olaszos csoportos bejegyzésem annyiban tett jót, hogy kiírtam magamból az akkori bánatomat. Azóta ez abszolút nem, vagy csak alig bosszant, mert rájöttem, hogy egy totál nyilvánvaló dolog volt a forrása, amiről most nem beszélek, de ha beszélnék, akkor sem lenne túl nagy meglepetés a probléma típusa. De megfogadtam, hogy nem beszélek róla, szóval itt sem fogok.

Itt a nyár. Rájöttem, hogy a nyárra is érvényes az a dilim, hogy nem szabad itthon ülnöm, mert túl sokat teszem. Félek, kb. néha rettegek, hogy punnyadva, itthon ülve telik el a nyaram nagy része, ahogy a szorgalmi időszakom nagy része is telt. Ez a másik, ami mostanában fáj. Mások mindig mondják, hogy átbulizzák az egész egyetemista éveiket. Rám ez sosem volt igaz... Emiatt néha szabályosan azt érzem, hogy egyszerűen elfecsérlem, elpazarlom a "legszebb éveimet", holott tök sok boldog pillanatom van, és eljárok bulizni, ami jó, csak éppen nem annyit, amennyit én valamiért gondolom, hogy kéne. Mért gondolom úgy, hogy elcseszem az életem, ha nem megyek minden nap bulizni? Mert már tényleg itt tartok. Rettegek, hogy nem lesz mire visszaemlékeznem, ha nem megyek minden másnap kb el vhová. A józan ész szerint ez hülyeség, mert ez csak a véglet, attól még lehetnek boldog éveid, ha csak minden 2 hétben mész el... De basszus... Mért akaszt ki ilyen hülyeség? Ezen még agyalni sem kéne. Egyszerűen paranoiás lettem. Nem akarom az egész nyaramat úgy végigélni, hogy görcsösen mindig el akarok menni valahová, "mert különben elfecsérlem az életem". A szerelmen kívül igenis boldog vagyok, és abszolút nem elbaszott az életem, szóval ez az egész értelmetlen, nem fecsérlek el semmit, és nem akarok már megint faszságokon agyalni. Úgy érzem, valami átfogó változás szükségeltetik az életembe, mert megőrülök. Túl mereven fogom fel a dolgokat. Nincs önbizalmam. Néha kb. másoknál alacsonyabb rangúnak érzem magam... És az eszem tudja, hogy hülye vagyok, de mégsem sikerül kikecmeregnem belőle.

Najó, ezt befejezem. Igenis a sarkamra állok, és irányítom az életem, amennyire még épp lehet. Nem is nagyon, nem is kicsit. Начинаю новую жизнь, как Максим! XD Micsoda bonyolult mondat volt, grat.

BTW I realised that I dont speak english, and this is so incomprehensible, because i study russian and latin, much more difficult languages than this. So why? The grammar is easier. The vocabulary is latin in many cases. I cant understand myself. Maybe the reason is that years ago, when I was 15 or 16, I used to hate the USA because of its behaviour with the arabic nations and the East. I dont like it, and i dont agree with it neither today, but its so insensated hate a language because of its country... (in this case ONE of its countries!) Im so stupid! Then i closed my ears and my mind, and decided to ignore this language, but today im cleverer, and i decided to "open my gates" :D I have to study russian and italian too, but from now i will practice my english too.  I HAVENT SPOKEN ENGLISH FOR 2 years, so please forgive me the errors :D bye.

Ennyi voltam mára. Tök fura volt angolul írni ennyi idő után :D