Eddig általában nem volt konstans nagyon rossz. Eddig jó volt az a megoldás, hogy amíg az aktuális rosszat meg nem oldom, addig mindig "most valamiben benne vagyok, de majd kijutok, addig kitartás"-hangulatom volt, például amíg le nem vizsgáztam, vagy nem beszéltem meg egy-egy dolgot emberekkel. Rájöttem, hogy mostanában annyi rossz van, főleg az egyetem felől, hogy nem működik a régi megoldásom. Bele kell törődni, hogy valamit nem tudok megoldani, egyáltalán, vagy csak hosszú idővel. Az alagút végének túl merev keresése nem megoldás. Ha beletörődöm, hogy konstans szar, akkor könnyebb elviselni. Legfeljebb rászokom a cigire. Mostantól kezdve túl sok rossz fog jönni ahhoz, hogy az egyre koncentrálós megoldást válasszam. Beletörődöm, hogy szar, mint mások. Ezt most kifejeztem.