Határozottan kezd előjönni az ERASMUS-hangulat. Tegnap találkoztam a magyar lánnyal, hogy megnézzük a naplementét a tengerparton ő és a lakótársa társaságában. Lekéstük, de a tegnerpart mindenhogy szép. Kár, hogy ennyire be van itt építve, tucat-tengerpart lett belőle. Sebaj, majd megyünk elhagyatottabb részekre is.
Utána hosszas kódorgás után találtunk egy boltot, ahol vettünk egy üveg bort. Érdekes, állítólag itt lehet közterületen piálni. A boltos néni azt is megkérdezte, hogy kibontsa-e a bort. No grazie. 
Felmentünk hozzájuk, iszogattunk az erkélyen, aztán kiderült, hogy megint jön a két lengyel lány, és hozzák az ESN-es olasz haverjukat is két üveg borral. Hurrá, megint spontán parti. Ennél a bulinál már nagyon határozottan előjött az ERASMUS-hangulat. Iszogattunk, beszélgettünk különböző nyelveken, leginkább angolul meg néha olaszul, vagy oroszul is egy kicsit a lengyelekkel, mikor már a fejembe szállt egy cseppet a bor. Én az olasz sráccal sokat beszéltem olaszul is, és rájöttem, hogy ha olaszul beszélek, automatikusan elkezdek hadonászni és ordibálni. Asszem ez nem túl meglepő. Mindegy, lényeg, hogy határozottan jó este volt. Az olasz sráccal ugyanúgy a város másik felén laktunk, úgyhogy együtt indultunk el haza. Nem voltam részeg, de pont annyira volt jó, hogy tök jól beszéljek olaszul, ezt a srác is szóvá tette. Vicces volt, azt hajtogatta, hogy jobban beszélek, mint ő. XD Az is kiderült, még a buliban, hogy Marco, a lakótársam haverja (ugyanabból a városból származnak). Ennek örömére felhívta Marcót, és odanyomta a kezembe a telefont. Szegény Marco nem tudom, mit hallhatott a dologból, mert elkezdtem ordibálni, hogy mi a francot mondjak, ő meg hasonló hangerővel szólogatott vissza, hogy mindegy, csak mondjak valamit. Végül elmondatott velem egy káromkodást az ő dialektusukban, amit harmadszorra sikerült is elmondanom. A telefon végén röhögés. Na, mondom, akkor most közölhetnétek, mit jelent. Asszem valami anya-szidás volt.
Az olasz srác valamiért még nem akarta, hogy hazamenjek végül (már úton voltunk ketten), úgyhogy felmentünk hozzájuk, mert be akart mutatni a lakótársának. Valószínűleg nem szoktak hozzá, hogy valaki jobban beszéljen olaszul. Lényeg, hogy felmentünk és elbeszélgettünk Cicciolináról és Eva Hengerről, a két magyar névről, akit itt Puskáson kívül mindenki ismer. Minden itt ismert magyar nő kurva, mondtam nekik is. Ezen a szomorú igazságon az olaszok mindig röhögnek, de sajnos nekünk kicsit kellemetlen. Na jó, nekik is. 
Aztán nem történt semmi, hazamentem.