Hozzá kell szoknom még a blogoláshoz. Sohasem írtam le részletesen mindent, csak ahogy tetszett. 
Elkezdtem egyedül sétálgatni a városban, hogy megismerjem. Ha mindig olaszokkal kísértetem el magam, sose lesz semmi ebből a tervből. E' bella, comunque. Modernebb, de jellegzetesen olasz, minekután az olaszos hangulatot nem csak és kizárólag a házak és az utcák alakja hozza meg, hanem az emberek is. Sőt, nagyrészt ők. A közlekedés például eléggé jellemző. A jelzőlámpák csak az út kiszínesítésére szolgálnak, az emberek nem igazán veszik őket figyelembe. Ehhez nagyon könnyű hozzászokni. Mindenki össze-vissza mászkál mindenhol, mégsem halálos, mert megállnak, még csak nem is anyáznak. Valahogy az autósok hozzá vannak szokva, hogy a városban a gyalogosok össze-vissza mászkálnak folyton. Otthon lesz majd pár kellemetlen afférom a zebrákon.
Találtam szűk utcácskákat meg régi részt, úgyhogy boldog vagyok. A tenger is szép, csak ne lenne ennyire beépítve. Az olaszok szerint nagyon távol kell mennem, hogy normálisabban lássam. Könyvesboltokba nem merek bemenni egyelőre, mert ott hagynám a fél ösztöndíjamat.
A városra jobban ráhangolandó elkezdtem D'Annunziót olasni, aki a helyi mindenrólavanelnevezve-ember. Vannak neki Novelle della Pescarái. Eddig jó, verista-naturalista-realista hangulat. Rájöttem, hogy nagyon jó az adott város sztárírójától olvasni valamit, amikor az adott városban vagyok. Majd én is fasiszta leszek előbb-utóbb, ha-ha. 
Itt botellónnak mondják a spanyol-eredetű, klubolás előtt vagy anélkül egész éjszaka utcán ivást. Jó tudni, ezek után a Deák térieket is így fogom hívni :D Szerdán volt egy ilyen. Jó volt, megint sokat beszéltem olaszul. A klubolás részét nem tudom, mennyire fogom szupportálni, de az utcai része nagyon hangulatos. Furcsa, itt a négerek jönnek oda hozzád két percenként eladni valamit. A sok néger még mindig furcsa. Nem, nem volt ennek most rasszista mellékzöngéje, csak az otthoni számhoz képest van sok, azért tűnt fel.
Marco vicces volt valamelyik nap. Letakarítottam az asztalt, és megkérdeztem tőle, hogy van a morzsa olaszul. Rámutattam egy, a terítőn lévő morzsára és megkérdeztem. Fiori! (virágok) - kaptam a választ. Édesem, valószínűleg tudom, hogy van a virág olaszul. A terítőn voltak kis kék virágok, ez volt a félreértés tárgya. Mindenesetre ez aranyos volt. Jee, már nekem is van a nyelvvel kapcsolatos vicces történetem. Egyébként zavaró, hogy itt mennyien szeretik a focit. Tényleg sztereotip nemzeti sport. Aki pasi, heteró és szereti ezt a sportágat elég nagy arányban nagyon nem az én stílusom még barátilag sem, de itt gondolom más a helyzet, mivel eddig jófejek az emberek. Focimániával lehet, hogy hamarabb befogadnának, de az eddigi tapasztalataim alapján az olaszoknál olasztudás is elég jó belépő egy társaságba. ("a nyelvtudásom miatt fogadtak be a fiúk" - ha, ha. Ez lenni vicces, mert homoerotikus visszhangja lenni. Persze a Family Guyos viccmegmagyarázó ember-hangsúllyal felolvasva.)
Utólagos megjegyzés: Szomszédokat nézek kajához, mert az indavideó nagyon nem akar működni, a YouTube meg még a szemétdombon is bejön. Most, hogy leírtam, rájöttem, hogy YouTube-on is fenn van sokminden más is. Mindegy.