Azt hiszem, elkezdődött. Konstans rosszkedvem van. Bertie kedden megy vissza Angliába, és azt hiszem, ez tényleg a végét fogja jelenteni az egésznek. Ha már áprilisban elkezdtem érezni ezt a vége-dolgot, most, ezzel az eseménnyel tényleg a tetőfokára fog hágni a depresszióm. Csak azt remélem, a távozása után nem lesz nagyon durva ez az "itt hagytak egyedül, mindenki elment" - érzés, mert az nem lenne vicces. Sajnálom, hogy apáék csak jövő szombaton tudnak jönni, minél kevesebb időt akartam itt tölteni már. Egyszerűen túl akarok esni a depressziós részén, mert így, hogy még mindig itt vagyok, csak érzem a vihar előtti csendet és konstans szar. Ez egyszerűen elnyújtása a dolgoknak. Nem tudom, mivel lehetne megoldani. Annyi biztos, hogy keveset kellene egyedül lennem, pláne este. Minden estére kell valamit szerveznem, mert azok a legrosszabbak. Az alkohollal az a baj, hogy a másnaposság nálam mindig is depressziós-másnaposság volt. Most aztán még rosszabb. Amíg részeg vagyok és van társaság, addig persze jó.
Nem tudom. Ki kellene találnom valamit ezekre az utolsó hetekre, mert borzalmas lesz.