Elegem van belőle, hogy ennyire nem tudok szabadulni az emlékeimtől. Már majdnem egy év telt el, de még mindig az én-féle kínzó, nyomasztó nosztalgiát érzem, ha egy kicsit is jobban előszedem az erasmusos dolgaimat a fejemben. Most nagyon durván élénken előjött minden.
És az egészben az a legrosszabb, hogy kísérteties hasonlóságot mutat a mostani "utolsó félévem Szegeden" tény okozta érzésekkel. Tök jó lesz egy év után ugyanazt végigélni.
Lehet rajtam röhögni, és én is röhögök magamon, de nekem tényleg komoly gondjaim vannak az emlékek feldolgozásával és ezzel a nyomasztó nosztalgiával.