Ha visszaolvasom a blogom egy ideig, tuti, hogy rászánom magam, hogy írjak valamit. Röviden:

• A munka maga: második héten rögtön bedobtak a mélyvízbe, ami rémisztő volt és volt pár rossz élmény, de sokkal előbb beletanultam bizonyos dolgokba. Van, amit a gyakorlatban tök egyszerű megtanulni, tréningen egy ppt-ről meg bonyolult. Még van bénázás, de érzem, hogy nem lesznek nagy gondok.
• A társaság: új az egész, de jó. Maga a barát-csinálás nem új, simán megtapasztaltam már, milyen új társaságba kerülni, viszont a kolléga-viszonyt még szoknom kell. Néha automatikusan keresem a tanár-diák kapcsolatot a team leaderemmel, mikor rájövök, hogy itt minden teljesen más. Ez az egész megint rádöbbentett, hogy szeretek új barátokat szerezni.

Az első héten rögtön volt egy "team building" (=kocsmázás), ami jól sült el. Sokkal kevesebb a képmutatás ebben a cégben, mint ahogy azt vártam. Bármennyire is nem kulturális ez a munka, komolyan hasznosnak érzem, hogy belekóstolok a való életbe kicsit és nem esem a nagyon jellemző elszigetelt, sértett bölcsész hibájába. A világ nem lesz szimpatiksuabb, de tényleg sokat tanulok minden téren, és lényegében illik hozzám ez a munka, rájöttem. Ha tapasztalt vagyok és jól csinálom, tud sikerélményt adni.
Amire még rájöttem, az az, hogy mennyire igaz, hogy külföldön jössz rá igazán, hogy melyik nemzethez tartozol és hogy ez mit is jelent neked igazából. Ez az élet minden területére igaz, jelen esetben rám, a nyelvészetre és a művészetekre a munkahelyem nem bölcsész jellege miatt.