Egyik munkatársamnak ki van linkelve Facebookra a blogja, és ilyenkor mindig rájövök, hogy a blogolás jó dolog, és hogy gyakraban kellene blogolnom. Ezek persze mindig szép elhatározások, de a megvalósítás sosem jön össze.

Mostanában kevesebbet van bekapcsolva a laptopom és, di conseguenza, többet olvasok és tanulok nyelveket. Még mindig nem annyit, amennyit kellene / akarnék, de ez már haladás. Vannak napok, amikor elgyengülök, és ebaszom az időmet, de vannak olyanok is, amikor simán tudok olvasni és minden mást csinálni. Egy nehéz nap után kevesebb erőm van olvasni és több a netezéssel elbaszni az időt, hétvégén meg kibírom relatíve kevés gépezéssel is.

Elég sokat számít az, hogy itthon lakom, és néha egyszerűen nem hagynak olvasni. A lakásunk elosztása még mindig túl centralizált, ezért kurvára behallatszik a TV, ami persze este 6-tól lefekvésig folyamatosan ordít. Szánalmas, hogy 25 évesen ilyen problémáim vannak. Az előnye ennek az egésznek, hogy legalább gyűlik a pénzem, de minél hamarabb el kéne költözni innen a francba. Ezzel még vannak a nem pénzügyi jellegű problémák is, de azokat igyekszem megoldani.

Az Anna Kareninát olvaso már egyhónapja, és egész az életem része lett. Már most érzem, hogy rossz lesz tőle megválni. Tolsztoj regényei jók. Nagyon sok benne a rémisztően reális és modern jellem/jelenet/párbeszéd. Nagyon közvetlenül érzem a "tanulsz a regényekből" - dolgot.

Eredetleg németül akartam tanulni, mert az a germános műveltség, amit az angol ad nagyon kevés, és zavar, hogy ennyire hülye vagyok a germán nyelvekhez, de előjött a PhD-kérdés, és latin lett belőle. A latin még mindig a világ legjobb nyelve, és akkor is jót tanulni, ha "holt". Idegennyelveket nem azért tanul az ember, hogy kommunikálni tudjon másokkal, az csak egyik ok a sok közül. Durván mondva mellékhatás.
Vicces, hogy a normális nyelvkönyvekben az ötödik leckében a még olyan szavakat tanul az ember, hogy autó, bútor, kényelmes, szép, kávéház. A latinkönyvben már kétféle szó van a gyilkosságra, megölésre, halálra. A lekaszabolni ige már része a szókincsnek, például. Nem szeretem az idilli nyelvkönyves szövegeket, szóval élvezem.

PS.: ha lenne egy szórakozóhelyem, e bejegyzés címe lenne a neve. Azt jelenti, hogy latinul tanulok.