Lehet, hogy azért, mert ez a hét amúgy is kicsit sok (temetés + költözés), de ez az "utolsó" Carbon-koncert kicsit nagyobb hatással volt rám a kelleténél. Reméljük, à la Scorpions utolsó, azért.
Valószínűleg az eléggé látványos személyes vonulata miatt is van ez az egész - látszott rajtuk, hogy meg vannak hatódva. Egyébként is nagyon odaadták magukat mindig a színpadon, jó volt látni, hogy mennyire sikerült (többé-kevésbé) megtartani ezt a "haveri kör vagyunk, zenélünk magunknak a garázsban, és ti is a barátaink vagytok, akik eljöttek egy páran megnézni" hangulatot a koncerteken. (Balázs az egyik szám közben (amit egyébként sosem tudtam megszeretni) elsírta magát a színpadon, míg összeszedte magát a gitáros bohóckodott egy sort.)
Ez persze elfogultság, és sosem tudott minden számuk / zenei irányuk megfogni, de valószínűleg a fent említett beleadjuk magunkat - dolog rengeteget számít.
2011 óta sok koncerten voltam, kísérték az életemet, ami sokszor eszembe jutott a koncerten.
Nincs elköszönés, úgyis belátjátok egy hiatus után, hogy ez így nem fog menni.