Néha elegem van a munkámból, elmennék a francba, aztán rájövök, hogy nem látok semmi ép alternatívát, akkor utálom az életem, aztán rájövök, hogy ez még egy kurva jó munka sok másikhoz képest, ezért fogjam be a szám.
Csak épp kéne egy olyan pár hónapos tanulópénz, hogy megtanuljam ezt értékelni. Lelkileg jó lenne, anyagilag kurvára nem. Elképesztő, hogy még teljesen jónak tűnő cégeknél teljesen értelmiségi pozíciókban sem akarják bejelenteni az embereket, vagy csak minimálbérre. Egyetlen multis tapasztalattal teljesen naiv voltam a munkaerőpiacot nézve.
Kaptam egy új lehetőséget, amit lelkesen fogadtam, ennek még örülök is, és ez nem baj.
A baj ott van, hogy kurva sokat kell még besegítenem az előző munkakörömbe, amit meg már utálok, így alakult ki az a helyzet, hogy kb fejjel rohantam a falnak és kurva nagyot koppantam. Lelkesen álltam neki, aztán szembesültem vele, hogy mennyire sokszor kell még ugyanazt csinálnom, amit annyira utálok már.
A társaság és a légkör még mindig segít, ezt is értékelnem kéne. Nagyon hiányozna a nemzetközi környezet, ezt minden hátránya ellenére tudom.
Mások tapasztalataiból próbálok kiindulni és értékelni kicsit, amim van.

PS. nagyon előjött valamelyik nap, hogy kurvára kéne mellém egy ember. Még mindig kurvára hiányzik az együttalvás. Szerelmi élet persze 0. Nem tudom, mit kellene csinálnom.

PS2: Sehogy sem jön ide ez a szám, de ez jár a fejemben a sztárban sztár óta kb.