I always feel I will not be able to go through this again, then it happens, I suffer, it is harder than it was before (or at least I think/ feel so), and as time passes I realize it happened again and I still could not do anything against it.
I'll keep repeating that I'm turning 27 this year, this makes the whole thing more pathetic.

És ami ma jutott eszembe, miközben néztem a híradót: mi van, ha ezek bizonyos része nem is tinilányos fellángolás volt, hanem igazi szerelem-kezdemény, csak épp el van baszva az életem/sorsom, és mind reménytelen volt? Biztos vagyok benne, hogy emberek ennél sokkal kevesebb érzelemre építenek/építettek kapcsolatokat, ha jönnek.

Anyway, I am soo much fucked.

Vissza kéne olvasnom a régi posztjaimat erről, hátha segítenek.

Ja, és ma rágyújtottam megint. 2 és fél hónap után, pedig kurva sok rossz dolog történt ezalatt.
Hirtelen belenyilallt az agyamba, hogy a legutóbbi leszokásomat is egy ilyesmi eset baszta el.
És hozzá sem kell tennem, hogy ilyenkor még a szokásosnál is nehezebb randizni, mert mindenkit snassznak látok. Jee.
Csak egy srác van, aki még akarna valamit, de én egyszerűen képtelen vagyok rászánni magam vagy éppen több erőt beletenni az egészbe.

És persze ez az egész szépen előhozza a jó kis gimis gondolataimat, hogy egy szánalmas szar vagyok, aki nincs is egy szinten a többi emberrel, és akivel ha valaki barátkozik, az csakis lúzer lehet. Ha meg mégse az, akkor totál nem értem, hogy miért érdeklem őket, és folyton megkérdőjelezem, hogy nem én értettem-e félre valamit, és nem utálnak-e mégis.
Ha valaki meg őszinte érdeklődést mutat utánam, az rögtön sokat veszt a varázsából, és átmegy a lúzer csoportba.

Szeretem az életemet, valaki lőjön le.