Scio, quare hic amor venerit, quare eum sentiam, sed hoc non me iuvat, doleo eodem modo.
Latine scribo, quia in hac lingua verba lacrimosa tam miserabilia non videantur.
Medico hic sensus multo tempore sine amore essendi causa a me sensus esse dixi, et hoc est verum. Eum ut Alien esse dixi: is corpus proximum idoneum reperit, id immigrat et me destruens se amorem verum esse simulat.

Ezt a szöveget draftként találtam, csak nem küldtem el. Milen misztukus.

Az egész megoldódni látszik, mivel eldöntöttem, hogy munkát váltok, munkán kívül meg úgyse találkoznánk. Csak a váltást kell átvészelni. Rájöttem, hogy ez a tudat megnyugtatott kicsit, bár átengedtem magam a fantáziálgatásnak és neki miatta, ezzel vigyázni kell.
Az életem viszont nem lett jobb. Észrevettem, hogy már fél éve ugyanarról a témáról írok ide, ez kicsit rémisztő.
Közönyt érzek, még mindig, és ez nem jó.

Rájöttem arra is, hogy ha valami kevésbé kezd el zavarni valamilyen módon, akkor egy ideig akkor is kiakaszt és ugyanúgy zavar, mint azelőtt, csak úgy "megszokásból", és ez idegesítő.

Firenze jó volt, de valahogy közönyös vagyok. Kint arról álmodoztam, millyen jó lesz hazajönni és itthon semmittenni két napig, mikor hazajöttem, egyedül éreztem magam és szenvedtem.

Fuck my life, összegezve.