Elolvastam pár 2010-es MSN naplófájlt, és teljesen nyomasztó nosztalgia-hullámba sodródtam. Nálam ez tényleg valami pszichológiai ziccer lehet. Arról meg már nem is szólok, hogy az erasmusos egy évemre visszagondolni is még mindig durva hatásokkal bír.
Az idő múlása összeroppant.

PS. A HIM első albuma, amit most hallgatok nagyon hangulatos. A Theatre Of Tragedy-vel ők őrzik legjobban az igazi gót hangulatot. A korai albumaikkal persze.

A T-s dolog úgy néz ki, elhalt, de nem csak miattam. Nem fogok folyton én találkozókat szervezni meg lelkesedni, akkor sem, ha nem utál, csak simán ő se ír. Lelkesedjen a másik is. Lehet, hogy nem kellene ezen a téren ilyen önérzetesnek lenni? xD
Előző vasárnap óta Blacktől a Wonderful Life jár a fejemben, amit mindenki ismer, csak nem tudja, hogy az a szám.
a Gattaca meg jó film.

Megvársz a Jägerrel?

Az előzőhöz még annyit, hogy a temetés legmeghatóbb része az volt, mikor a papám megérkezett a ravatalozóba, ahol mi már ott voltunk pár másik gyászolóval. Elesettnek tűnt és nagyon öregnek. Akkor jutott eszembe, hogy több, mint 60 évig együtt éltek. 

Most mondhatnám, hogy jól kifejezi a családom véleményét a Valentin-napról, hogy mára szervezték a nagymamám temetését, de valószínűleg nem gondoltak bele és/vagy nem ők határozták meg a napot.
Meg azt is mondhatnám, hogy akasztófahumorunk van, és ez a végső csapásunk erre az elgiccsesített ünnepre.
Kitérve kicsit meg megjegyezném, hogy hülyeség "fujj, giccses, elüzletiesített ünnep, csak a picsák tartják" kijelentéssel eleve elzárkózni az egész elől. Attól, hogy az emberek nagy része kiábrándító, még lehet mindent ízlésesen, giccsmentesen csinálni, és kirekeszteni mindenkit, aki szereti függetlenül attól, hogyan ünnepli ugyanúgy felszínes dolog, mint giccsesen ünnepelni. Ugyanez igaz a Karácsonyra is.
Szóval nem igazán voltam giccses hangulatban ma. Előre féltem az egésztől, mert sokszor tapasztaltam már, hogy a nyugati világ, vagy legalábbis Magyarország, eléggé kiábrándító módon kezeli a halált, pláne mióta "tabubbtéma" lett. (Elgondolkodtam rajta, hogy ez is annak a sajnálatos folyamatnak az eredménye-e, hogy az emberek leépítették a vallást, de nem tettek a helyére semmit.) A szertartások, amiken én voltam, abszolút személytelenek voltak és belefulladtak a kiüresedett szokások, szabályok kellemetlen kavalkádjába. A papok jó része üres közhelyeket szajkóz, amik már száz éve se érintettek meg senkit. Az emberek meg elfogadják, hogy kell a pap, de kicsit sem érzik át és azonosulnak azokkal a dolgokkal, amiket mond. Nyilván vannak modern temetések is, de meg lennék lepve, ha a nagy részük nem ilyen lenne itt, mint amilyeneken én voltam. Két szék közül a pad alá estünk, és ez nagyon kiábrándító. Egyenesen kegyeletsértő, ha valaki "elvből" nem figyel a papra, és csak (jobb esetben) csendben elfogadja, hogy az elhunyt hitt ebben a marhaságban. A papoknál meg inkompetencia, ha nem tudnak normálisan, közhelyek nélkül beszélni.
A mai beszéd jobb volt, mint a többi, amit hallottam, de még így is csak egy gyenge hármas alát adnék rá. Borzalmasan hiteltelen, hogy egy olyannak kell beszélnie, aki nem is ismerte a halottat. Nyilván ez régen nem volt gond, pláne a kis falvakban, de ma már az. Sokkal személyesebb lenne, ha valaki hozzátartozó írna egy beszédet és olvasná fel a temetésen. A legideálisabb egy kis falu papja, aki személyes ismerős is volt.
Nem gondoltam valaha, hogy ilyet mondok, de a Biblia-idézetek voltak a leghitelesebbek a mai beszédben. Azokat nem lehet elgiccsesíteni vagy szarul előadni, a maguk egyszerűségében alkalomhozillőek.
A konkrét temetés részénél meg azt a dalt énekelték, tudtam meg utólag a Petitől, amit a Titanicon is játszottak, mikor süllyedt (Nearer, My God, To Thee), ami utólag belegondolva megható lett volna, mert tényleg szép ez a dal a szövegével együtt, de a kántornak olyan repedtfazék hangja volt (Anya szerint ezer forintért mit vártunk), hogy nem ismertem fel. Egyébként ez volt egy másik negatívum. Nem mondom, hogy a Vastag Csabát kellett volna meghívni, de tényleg kiábrándító volt.

Konklúzió, hogy lehetne vallásosan is mindenkinek, az ateistáknak is megható beszédet tartani, de erre senki se törekszik. A két tábor elzárkózik egymástól.

Konklúzió2: a keresztény temetés nem menthetetlen, csak modernizálni kellene, ahogy az egész egyházat.

Konklúzió3: ebben a videóban szexik a valószínűleg mormon fiúkák akik éneklik a dalt.

Bejelentem, hogy a mai délelőtt folyamán a magyar nyelvben az -en, -an és -on + msh, illetve az -en, -an, on + semmi hangkapcsolatokban lévő n nazalizálta az előtte lévő mgh-t, az e-t, az a-t és az o-t. Mivel a magyar nyelv helyesírása hű a kiejtéshez, ezeket ezentúl ã-nak, ẽ-nek s õ-nak kell írni, természetesen az n nélkül, mivel az a nazalizálás során eltűnt, illetve az említett mgh-k nazálisságában él tovább.
Példák az új szabályokra:
- elmẽtem, ẽgedmény, tãkönyv, menetrẽd, tãga, házbã, Budapestẽ, otthõ, zõgora, õdó.
Példamondat: "Hé, neked vã tãgád otthõ, vagy Pestẽ hagytad?"
A hagyományos írásmód ezẽtúl hibásnak fog majd számítani.

Posted via m.livejournal.com.

Napok óta ez a két sor jár a fejemben, meg ez: come in out of the rain, thou sayest - but thou ne'er step'st aside.
Innen: http://m.youtube.com/watch?v=iu6ZRBZPMxk
Valahogy hangulatos a gót lányka nyávogása kicsit archaikus angol nyelven.

Posted via m.livejournal.com.

Az új betű a T.
T-nek is ugyanaz a mentális betegsége van, mint nekem (=ugyanazt a szexualitást választotta), szóval nem reménytelen a dolog, mář azért sem, mert ő kezdeményezte a találkozgatást.

Posted via m.livejournal.com.

Nem tudom, miért, de nagy hatást gyakorolt rám ez a kép. Olyan érzésem van, mintha egyszerűen semmilyen más formában nem lehetne semmit sem tökéletesebben kifejezni. Mintha ebben minden benne lenne, amit egy művész az első világháború közepén közölni tud. Művészileg is milyen forradalmi. Mintha az egész művészet halálát és lehetetlenségét jelentené egyidőben valami új születésével.

Lám, a modern is lehet jó.

A lj-nek van mobile verziója is, jee. Idegesítő így írni, úgyhogy asszem ezt nem foganatosítjuk. A net nélküli életet eddig egész jól viselem. Esténként olvasok vagy filmet nézek. Elolvastam egy, a cigányokról szóló, kicsit szociológiával, kulturális antropológiával átitatott önéletrajzi könyvet, és sokadszorra is rájöttem, mennyire jó dolog.
Najó, elegem lett a mobilon-gépelésből.

Posted via m.livejournal.com.